Időpont:
2021. jún. 27.
Kedves Imaharcosok!
Hiszem, hogy mindannyian, akik bekapcsolódunk akár e „Imaharcosok” közösségébe, akár más imaközösségbe, vagy a magunk belső szobájában folytatott ima-küzdelmeinkbe, tisztában vagyunk vele és tudjuk, mit jelent imádsággal, sokszor térden állva megküzdeni valamiért-valakikért. Természetesen, mindezt abban a hitben tesszük, hogy imádságaink ott vannak az Atyánál, és tetszése szerint, amikor azt jónak látja, „válaszol” azokra.
Sokan megtapasztaltuk már – Pál apostollal együtt –, hogy bizony, „nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk” (Ef 6:12), és a lelki fegyverzetek híján, csak vereséget szenvedünk. Megtapasztaljuk, hogy emberi erővel, Krisztus nélkül, nem lehet küzdeni és szabadulni az alkohol, a megszállottság, a drog, az istentelenség, a gőg, a paráznaság, a hűtlenség, vagy egyéb függőségek mindenféle formájából. Ez megkötözöttség, ami alól Krisztus ad feloldozást-szabadulást. Mindezeket nagyon jól tudjuk.
Nézzük, látjuk a körülöttünk élőket, szomorúan tapasztaljuk, hogy a világ miként szippantja magába úgy a fiatal, mint az idősebb generációkat, és ami fájdalmasabb, sokszor a mi közeli szeretteink közül is sokakat. Ezért elengedhetetlen a krisztusiak állhatatos könyörgése, értük való közbenjárása.
Mindeközben szükséges ránk nézve, hogy Urunk állandó alázatosságban tartson bennünket, ne hogy „elszálljunk” magunktól, és lenézve tekintsünk azokra, akik még a bűn sodrásában élnek, mivel még mi is ugyanolyan megkísérthetők és esendők vagyunk, csak épp már tudjuk, mit jelent kegyelemből élni, mit jelent Jézus szabadítása. Nem is véletlenül írja Pál az 1 Kor 10:12-ben: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!”
Hosszú volt a bevezető („papos”), de itt akarok rátérni mai imatémánkra. Amíg másokért küzdünk, nem feledkezünk-e meg a mi életünk azon területeiről, „városairól-erődítményeiről”, amelyeket még nem, vagy csak félig engedtünk át az Úrnak?
Izrael parancsba kapta, hogy el kell foglalniuk minden várost, így kiirtva minden a gonoszt maguk közül, ne hogy aztán a „megmaradtak” legyenek csapdává számukra.
Végezzünk tehát lelki „terepszemlét” önmagunkban, hogy hol vannak azok a kisebb, vagy nagyobb „bűn-városok”, amelyek még mindig gyengítenek belülről, és akadályozzák Jézus kibontakozását bennünk és általunk.
„Ti akkor indítsatok támadást a leshelyről, és vegyétek birtokba a várost, mert Istenetek, az ÚR, kezetekbe adja azt. És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok föl azt.” Józs 8:7-8
Áldott és eredményes „vizsgálódást”!
Üdvözlettel és szeretettel:
b. adrián
u.i.: ne feledjük, az Úr megy előttünk, és Ő űzi ki a gonoszt, nekünk csak engednünk kell!
