2021. július 04. – Lélekemelés :: Fiatal Reformátusok Szövetsége

2021. július 04. – Lélekemelés

Időpont:
2021. július 4. 00.00, vas


Map Unavailable

” Amikor imádkoztok,
ne csak tocsogjatok
a megszokott szavakban
hanem döntsétek rám ezerrel,
púposra rakott talicskával
mindazt, ami bennetek van.
Amikor imádkoztok,
ne tegyétek-vegyétek magatokat,
ne riszáljatok, mint a magát
szendének tettető lány,
hanem ugorjatok a nyakamba,
és csókoljatok össze-vissza,
mint aki régen látta szerelmesét.
Amikor imádkoztok,
ne mérjétek patikamérlegen a mondókátokat,
ne kapcsoljátok ki-be figyelmeteket,
mint egy lámpát,
hanem kiszáradó szájjal,
doboló halántékkal nyomjátok,
ahogy a csövön kifér,
ahogy egy videojáték-függő ugrik szintről szintre.
Amikor imádkoztok,
ne válogassátok finnyásan az emelkedett szakkifejezéseket,
hanem sorozzatok meg jól,
mintha hócsatáznánk.
Amikor imádkoztok,
ne egyensúlyozzatok óvakodva,
mint a kötéltáncos,
hanem vetődjetek le a mélybe teljes testsúllyal,
mintha boungee jumpingolnátok.
Amikor imádkoztok,
ne udvariaskodjatok velem,
mint valami agyalágyultvén arisztokratával,
hanem tekerjétek ki a kezemből a kegyelmeket,
mint az óvodás,
amikor meg akarja kaparintania műanyag motort.”

Lackfi János #joejtpuszi

Kedves Imaharcosok!
A minap eljutottunk egy könyvbemutatóra, ahol Lackfi János #jóéjtpuszi címre keresztelt új verseskötetét mutatta be barátaival. Ezen kötet egyik versével szeretnélek titeket imára buzdítani.

A mindennapi teendők közt lélekemelő volt Isten üzeneteivel ilyen könnyed formában újra találkozni. Úgy éreztem magam, hogy kiemeltek a sárból, megráztak, aztán újult erővel, tisztább lélekkel indultam tovább életem új csatáiba.

Nem tudtam, miről fog szólni a program, gyorsan beleegyeztem, vegyünk az alkalomra jegyet aztán majd meglátjuk, mit kapunk. Örültem, hogy a nézőtéren ülve egy közös imádság lehetett az este. Valami nagyon más, mint egy vasárnapi igehirdetés.

Adjunk hálát, hogy vannak ilyen pillanatok az életünkben, melyek kimozdítanak minket a hétköznapi feladatokkal teli életünkből. A buszunk, amivel terveztünk hazamenni pont az előadás végén ment el… (következőig kb. 75 percet kellett volna várakozni), … elengedtük nem akartunk elsietni a vége előtt. Szavak nélkül is, egyetértésben az Úrra bíztuk hazajutásunkat. A parkolóban aztán találtunk is olyat, aki hazahozott minket…

Buzdítalak titeket is, hogy a mindennapok feladatainak megoldását is tudjuk többször átadni Istennek, hogy azokon keresztül is megtapasztaljuk szeretetét és gondviselő hatalmát.
Kérlek benneteket imádkozzunk a határokon való szabad mozgásért! Sokan közülünk ebbe nőttünk bele, már természetes volt bármikor átkelni a Dunán. Most érezzük milyen kegyelmi időszak volt ez számunkra, eddig. Tanuljunk hálásak lenni a már természetesnek vett dolgokért. A mostani helyzetben pedig gyakoroljunk alázatot és békességes türelemmel keressük Isten országát.

lz

u.i. Ha valakit érdekel a kötet, itt is beleolvashat.