Időpont:
2021. febr. 21.
Kedves Imádkozó Testvérek!
Pár héttel ezelőtt hallottam egy prédikációt és azóta minden nap ezzel a gondolattal imádkozom. Megosztom Veletek.
"És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk! De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült." (Mt 8, 24-27)
Jézus nem a tengert dorgálta meg előbb, hiszen egy rövid elcsendesülés után a szél újra felkorbácsolta volna. Jézus a szelekre parancsolt rá először. Bibliaolvasó emberekként tudjuk, hogy a szelek a szellemi erőket jelentik. Jézus szellemi téren kezelte a helyzetet, a "szeleket" rakta rendbe először.
Vizsgáljuk meg magunkat, hogy a félelmeink, aggodalmaink, kéréseink mögött milyen "szelek fújnak" és Jézus nevében dorgáljuk meg őket!
Azóta én is imádságban arra törekszem, hogy a szellemi indíttatások legyenek rendben: az Úrtól kérjem a szabadulást, megtisztulást,vagy a földi (gyerekeimmel, családi életünkkel, építkezéssel kapcsolatos) dolgok rendeződését. A tenger, azaz, ami számunkra szemmel látható, az igazodni fog. Elcsendesül.
Mert ha a szellemiekben minden rendben van (és erre szolgál az imádság és az imában harcolás valamiért), akkor a fizikai életnek "kutya kötelessége" engedelmeskedni. Erre tekintek, ha olyan akadályba ütközöm, ami emberi erővel megoldhatatlannak tűnik.
Nektek is ezt kívánom, hogy nyerjetek csatákat szellemben. Jézus nevében bátran álljatok meg a kísértésekben, sőt, imában harcoljatok ki területeket az ördögtől ...a földi erőviszonyok meg törvényszerűen alakulni fognak.
Legyetek áldottak!
Cs. Anikó