Időpont:
2021. febr. 14.
Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál. (Róma 8, 28a)
Nehezen engedek közel magamhoz embereket, mert voltam már padlón, csalódtam sokat. Néhány héttel ezelőtt mégis úgy döntöttem, megnyitom a szívem. Közel engedtem valakit, akiről most is úgy gondolom, hogy egy ajándék volt Istentől. Úgy éreztük mindketten, hogy Bennünket az Úr vezetett egymáshoz és az örök életet vettük célba.
Csakhogy néhány óra leforgása alatt megváltozott minden. Az, akit a lelkem szeret, a mélybe zuhant. Hatalmába kerítette a kilátástalanság, a bizonytalanság és mindenféle rossz érzés. Szerettem volna mellette lenni, támogatni, de ő másképp gondolkodott. Ez nekem fájt, és fáj. Olyan volt, mintha egy szögesdrótba szerettem volna minden áron kapaszkodni és minél erősebben szorítottam, annál nagyobb sebeim lettek. Meghoztam életem egyik legnehezebb és legfájdalmasabb döntését: elengedtem. Ebben erősített meg az Úr is. Elengedtem, hogy meg tudja vívni a harcait Istennel.
Bárhogyan is lesz, legyen meg Isten akarata.
Imádkozzunk mindazokért, akik nehéz helyzetben vannak, akiknek vívódásokkal kell megküzdeniük, akiket felemészt a bizonytalanság és kilátástalanság. Az Úr gyújtson lámpást a szíveikben, hogy meglássák az egyedüli kiutat, Krisztust, aki a reményteljes jövőt már biztosította mindenkinek, aki elfogadja.
Isten áldjon és őrizzen Bennünket!
B.
