Időpont:
2021. jún. 6.
Kedves Imatestvérek!
„Ő adjon meg nektek minden készséget, amire szükségetek van akarata cselekvéséhez! Hozza létre bennetek Jézus Krisztus által mindazt a jót, ami kedves számára!” (Zsid 13,21)
Nemrégiben egy nagy élményben volt részem, amit meg szeretnék osztani Veletek.
Egy nap az Úr elhívott a Szentlelke által, hogy menjek el segíteni, úgymond a "lelkére beszélni" egy férfinek, aki már nagyon régóta elveszett volt. Mint az Úrban, mint az életben. Kemény alkoholista volt, már 3 elvonóban volt, amit otthagyott idő előtt és nem segített rajta. Munkahelyéről kirúgták. A felesége elhagyta és beadta a válópert. Két gyermeke volt, a kisebbik az anyjával ment, az idősebbik is már elköltözött a házból a viselkedése miatt. Már elkezdte rombolni a házat, betörte az üvegeket és nem is tisztálkodott. Teljesen elállatiasodott.
Isten dolgozik bennetek, ő adja az akarást és az erőt is, hogy azt tegyétek, ami neki tetszik.” (Fil 2,13 NLT)
Nem igazán tudtam elképzelni, hogy mégis hogyan tudnám elérni egy ilyen mélyre süllyedt ember lelkét. Nem tartom magam nagy szónoknak és ez a látogatás esetleges fizikai veszéllyel is járt. Mivel Isten jó és tisztában van a mi képességeinkkel, kaptam magam mellé egy kísérőt, aki nagyon jól tudott beszélni és hatni az emberekre úgy általánosságban.
Szóval nekiindultunk. Tudtam, hogy ennek az embernek lelki kenyérre van szüksége, Istenre, és egy olyan keresztény intézményre, ahol meggyógyulna a lelke.
"Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti." (Zsoltárok 34:19)
Amint beléptem a házba és megláttam azt a megtörtséget a férfi szemében, elképesztő szeretet és irgalom támadt fel a szívemben. Megértettem, hogy Jézus együtt szenved ezzel a férfival. Együtt zokog vele. Istennek gondja van rá és bár tudattalanul, Isten most volt hozzá a legközelebb, akár tudatában volt ennek, akár nem.
A segítőmmel együtt sírtunk és imádkoztunk a férfival. Őszintén szólva, én alig bírtam beszélni a megrendültségtől, de a segítőm beszélt helyettem a Szentlélek által vezérelve. Ezt az élményt ő mai napig nem érti. Olyan volt, mintha valaki a szájába adta volna a szavakat.
A történet vége: a férfi azóta sikeresen eltöltött másfél évet egy keresztény elvonóban, ami ott a maximum időtartam volt. Azóta boldog, kiteljesedett életet él és az egyik gyermeke is visszaköltözött hozzá, aki azóta családot is alapított.
Isten nem mondott le erről a férfiról. Nem mond le RÓLAD sem.
És igen, van hogy szolgálatba állít, hogy a segítségeddel meg tudjon menteni másokat. Néha kellemetlen, sőt értelmetlen helyzetekbe szólít.
Azon a napon nem én álltam ott abban a házban, hanem Jézus. Az Ő ereje tett képessé mindenre, amire Ő elvívott.
Ez volt életem legboldogabb napja.
Imádkozzunk az elesettekért, a függőségben élőkért és hogy ha az Úr szólít, készen legyünk Rá!
Áldott vasárnapot!
P. Veronika
