Időpont:
2020. okt. 18.
Kedves Imaharcosok!
"Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket." 2.Kor.1,3
Egy igehirdetésben fogott meg a gondolat, amivel a Korinthusi levél is foglalkozik, mégpedig a vigasztalás üzenete. Az a vigasztalás, ami helyreállította Pált, ami a sokféle feszültségtől terhes kapcsolatát is rendezni képes a gyülekezettel.
Elhangzott, hogy a vigasztalás a keresztény hit legmeghatározóbb vonásai közé tartozik. Valamikor az életünk során mindannyiunknak választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy miben találjuk az egyetlen, VALÓDI, mindent meghaladó vigasztalásunkat mind az életünkben, mind a halálunkban. Minden magasságban és minden mélységben.
Az ige választ ad, hogy az a vigasztalás, az a páncél, ami megvéd az élet frontvonalában az, amely Istennél van, amellyel Isten vigasztal bennünket.
Isten nem emberi módon vigasztal. Nem elcsépelt szavakkal. Nem elbagatelizálva, legyintve, hogy van ennél rosszabb is, hanem a keresztre mutatva. Rámutatva, hogy győzött a Bárány.
Imádkozzunk ma azokért, akiknek vigasztalásra van szükségük! Hogy tudjunk az Úr eszközei lenni, hogy rajtunk keresztül is másokat vigasztaljon.
Áldott imaórát,
Erzsébet
