Időpont:
2020. márc. 29.
Kedves Imaharcosok!
Egy hónapja erősítem a dolgozó emberek társaságát, utazó gyógypedagógus lettem. Ebből két hetet tudtam a gyerekekkel foglalkozni személyesen, mert aztán kihívtak a „maradj otthon” kihívásra engem is.
A kollégáimmal egy facebook csoportban tartjuk a kapcsolatot. A legtöbb bejegyzésnél igyekszem egy kedves kommentet hagyni. Ha arra van szükség, akkor biztatót, bátorítót, ha pedig egy új ötletet osztanak meg, akkor egy „köszönöm”-öt és annak minden egyéb variációját.
Tegnap megjegyezte egyikük, hogy olyan jó olvasni a pozitív megnyilvánulásaimat. Főleg most, hogy ilyen nehéz időket élünk. Nem értette, hogy hogy tudok nyugodt és higgadt maradni, amikor most vágtam bele a nagybetűs életbe, elkezdtem dolgozni, most szakadt rám a felnőtt élet minden terhe, de közbejött a koronavírus is, átszerveződött a munka és még csak haza sem tudok menni. Ekkor kicsit megálltam, elénekeltem magamban a 91. zsoltárt, a szövegét pedig továbbítottam:
Aki a felséges Úrnak
Lakozik oltalmában.
És e nagy hatalmasságnak
Nyugoszik árnyékában
Az ilyen nyilván mondhatja:
Isten az én kővárom,
Ő életemnek oltalma,
És csak őbenne bízom.
A válasza ennyi volt: mindent értek!
Embert próbáló ez az időszak, de nekünk van egy Istenünk! Ne legyünk restek beszélni erről másoknak. Imádkozzunk azért, hogy meg tudjuk látni a jót, a tanítást, a lehetőséget a bizonyságtételre. Imádkozzunk, hogy az Isten szeretete, békessége töltse be a szívünket és ne a pánik. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (Máté 12:34b)
Vigyázzatok magatokra, vigyázzunk egymásra!
Az Úr legyen velünk!
Szeretettel,
Barbi