2020. január 19. - Szőlővesszők :: Fiatal Reformátusok Szövetsége

2020. január 19. – Szőlővesszők

Időpont:
2020. január 19. 21.00, vas


Map Unavailable

Kedves Imaharcosok!

“Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.. ” Jn 15, 5

Az történt, hogy elköltöztünk. Elég messze ahhoz, hogy a régi, megszokott közösségeinkből kiessünk. A megannyi pozitív változás és áldott kezdés mellett elkezdett nyomasztani az a kérdés, hogy hol leljünk új közösséget, hol és mit szolgáljak, hogyan érezzem magam hasznosnak, jónak az új helyen.
Már-már magamtól felvettem szolgálatokat, feladatokat, amikor Isten megállított.. ne magamtól erőlködjek. Legyek csendben, legyek veszteg.. Ne Márta akarjak lenni, hanem Mária. Először imádkozzam és csendben figyeljek. Sőt, még arra is bátorított, hogy most merjek semmit nem csinálni. Töltődni. Ne én keressem a szolgálatot, hanem maradjak kapcsolatban Vele, kerüljek közel Őhozzá. Minden más Tőle jöjjön.
Ismét tudatosítanom kell, hogy az Istennel járásban sokszor nehezebb elhagyni a megszokott jó keresztény szolgálatokat, szokásokat, gondolkodást.

Istenünk, azért imádkozom, hogy a Veled való kapcsolatunk legyen annyira közeli, hogy el tudjuk engedni megszokott elképzeléseinket! Hogy a te útmutatásodat halljuk és mérjük követni azt. Köszönjük, hogy megpróbálsz bennünket és mérlegre teszed a gondolataink Belőled eredését. Add, hogy egészen Benned gyökerezzünk és minden gyümölcsünk csakis Belőled fakadjon! Ámen.

“Annyit szaladgáltam, kerestelek,
követtelek, olvastam rólad, elmélkedtem,
örömködtem a tesókkal, vettem tested és véred,
énekeltem fenségednek, fontoskodtam,
okoskodtam, szerveztem, terveztem,
igaz szívvel, teljes lélekkel, de most
rájöttem, muszáj visszamennem a Jordán
partjára, amikor elhangzik az “Íme az
Isten báránya!”, nyomodba kell erednem,
megkérdezni: “Mester, mondd, hol laksz”,
azt feleled: “gyere velem, nézd meg”,
és veled megyek, leülök sátradban,
nézem az arcodat,
köntösödet, poros lábadat,
érzem jelenlétedet,
és csak ülök ott,
csak ülök ott,
nagyon sokáig.”
(Lackfi János)

Áldott imaórát!
Csáki Anikó