Időpont:
2019. okt. 20.
Kedves Imaharcosok!
Majd fél éve kezdtem neki egy bibliaolvasási tervnek, ami időrendi sorrendben veszi végig a Bibliát. Most épp a Sámuel-Királyok-Krónikák részeknél tartok és nagyon tetszik, ahogy kiegészíti egyik könyv a másikat.
Mutatok egy példát Dávid csatáiból:
"Akkor megkérdezte Dávid az Urat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte Dávidnak: Vonulj föl, mert kezedbe adom a filiszteusokat! Benyomult tehát Dávid Baal-Perácímba, megverte ott őket Dávid, és ezt mondta: Áttört az Úr ellenségeimen, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácímnak. A filiszteusok otthagyták bálványaikat, Dávid és emberei pedig összeszedték azokat. " (2Sámuel 5:19-21)
Ezt olvastam először és az utolsó versen rögtön elkezdett kattogni az agyam. Vajon mit csináltak azzal a sok bálvánnyal? Miért szedték össze? Zsebre vágták és hazavitték? Összeöntötték és ékszereket csináltak belőle? Megsemmisítették?
Nem tudom... olvasok tovább... a következő könyvben, ugyanerről a versről:
A filiszteusok otthagyták isteneiket, Dávid pedig azt parancsolta, hogy égessék el azokat. (1Krónikák 14:12)
Szóval ezért kellett összeszedni. De vajon mindenki elégette, amit gyűjtött?
Állunk a lelki harcmezőn. A Győztes oldalán. Vannak körülöttünk, akik nem az Ő oldalán állnak, veszítenek, s mivel rájönnek, hogy amiben hittek, nem működik, ledobják a bálványt és megfutamodnak. Tele van a harcmező hiábavaló bálványokkal. Láttuk, hogy nem működnek, hisz akik azokban hittek, vesztettek. Tudjuk a parancsot: égessük el. De mégis csillognak, drágának, vonzónak tűnnek. Mit teszünk? Azért hazavisszük, kipróbáljuk, hátha? Azt mondjuk, majd jóra fogjuk használni? Vagy fogjuk és elégetjük, hogy ne csábítson többet?
Gondolkodjunk el azon, mik azok a minták, bálványok, amiket bár látjuk, hogy mások életében sem működnek, nem visznek előre, sőt, mégis, mivel ott hevernek a szemünk előtt, értékesnek tűnnek, helyet adunk nekik az életünkben. Hallgassunk a parancsra és égessük el őket!
Éva
