Időpont:
2019. okt. 6.
Drága Imádkozó Testvérek,
mit szólnátok egy kellemes felüdüléshez? Jól esne, ugye?
Ébredéskor egy forró bögre kávé várna az asztalon, este egy finom vacsora, egy csokor frissen szedett virág, vagy épp azt veszed észre, hogy valaki levitte helyetted a szemetet. Apróságok, amelyeket megmelengetik a szívet. Sokszor vágyunk a felüdülésre, egy-egy kedves szóra, egy fárasztó nap után, de az nem érkezik meg. Sokszor érezzük úgy, hogy fogytán a lendületünk, a lelki erőnk, az életkedvünk, és megfáradt szeretteinktől várjuk a felüdülést, miközben ők maguk is ugyanerre szomjaznak. Időnként rossz feleségnek, vagy anyának érzem magam, mikor már kifogy a szusz és zsémbes vagyok a szeretteimmel. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy Isten a kiapadhatatlan forrása az erőnek, a szeretetnek, a lendületnek és hogy a szomjazó lelkek nála megelégülnek.
Kérjük az Úrtól ebben az órában, hogy töltse csordultig a poharunkat, és hogy Őáltala, rajtunk keresztül élő víz folyamai ömölhessenek. Kérjük, hogy teljen meg a szívünk szeretettel, türelemmel, hálaadással, és hogy ezt tovább adhassuk a körülöttünk élőknek.
Hiszen Isten azt mondta: Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. (Péld. 11:25)
Áldott és Lelket felüdítő imaórát kívánok Nektek!
Sok szeretettel,
Szabina
