Időpont:
2019. nov. 17.
„Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren. Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok. Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben. Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kiszabadította őket szorult helyzetükből.” Zsoltárok 107,23-28
Az elmúlt héten többször azon kaptam magam, hogy olyan dolgok miatt fájt a fejem, amiket már nem tudok befolyásolni. Egyik nap félreértés történt az egyik feletesemmel, és utána nagyon aggasztott, hogy nem tudom már jóvátenni a dolgot. El sem tudtam képzelni, hogy fogok ebből kijönni. Aztán a nap folyamán eszembe jutott egy nemrég hallott igehirdetés mondata: mennyire vagyok hiteles keresztyén, ha folyton aggódok valami miatt. Pál is azt írta, hogy hálaadással Isten elé kell vinni kéréseinket és az ő békessége lesz velünk. Végül annak a napnak a végén váratlanul eljött utánam az illető kérdezni valamit, és akkor némileg sikerült tisztáznom a dolgot. Megszégyenülve éreztem magam, amiért elsőre csak a rossz kimenetelt feltételeztem, és mert nem tudtam hálát adni azért, amit Isten ebben a helyzetben elkészített.
Ezen az órán imádkozhatunk azért, hogy szorult helyzetekben ne az aggodalmaskodás uralja a gondolatainkat, hanem az Istennek békessége, amely minden értelmet meghalad (Filippi 4,7).
P.Gergely
