Időpont:
2019. jún. 16.
Kedve Imaharcosok!
"...mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám." Máté 25,36.
A napokban kaptam ezt a képes idézetet egy tini lánytól, kifejezve, hogy hogy érzi magát.
- Jól vagy?
- Szomorú vagyok, fáj, elegem van, hiányzik, ideges vagyok, nem tudok aludni, sírok, utálom magam.
- Igen, jól.
Kifejezve, hogy folyamatosan szerepeket játszik, és senkinek nem tudja/nem meri elmondani az áthúzott részt. A vele való beszélgetésekből döbbenten látom, hogy mennyi a külvilág számára láthatatlan sebet, fájdalmat, félelmet hordoz magában.
S nem ő az egyetlen. Körülvesznek bennünket láthatatlan terheket cipelő, hangtalanul segítségért kiáltó fiatalok, felnőttek, akik arra várnak, hogy valakik észrevegyék a láthatatlan dolgaikat, a láthatatlan terheiket. Hogy valakik felruházzák, meglátogassák, elmenjenek hozzájuk a terheik börtönébe.
Az Úr segít számunkra meglátni a láthatatlant. Minket küld. Leszel-e az, akit használhat erre?
Imádkozzunk látó szívért, látó szemekért, hogy meglássuk odaálljunk azok mellé, akiknek szükségük van segítségre!
Imádkozzunk külön a szünetre menő fiatalokért, hogy Isten őrizze őket és vezesse őket igaz barátokhoz!
Imádkozzunk a tini- és ifitáborokért!! A vezetőkért!
Áldott vasárnapot,
Erzsébet
