Időpont:
2018. nov. 25.
Kedves Imaharcos!
„Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.” Márk 4, 37-39
Érezted-e már valaha, hogy tombol a vihar? hogy, azt sem tudod mihez kezdj? hogy minden elveszni látszik, kilátástalan a helyzet, amikor azt érezted, itt nincs jó megoldás, valaminek vége lesz.
Hát én az elmúlt hetekben sok hasonlót éltem át, jó adag harag, düh, értetlenség, bizonytalanság is volt bennem. A problémák elhatalmasodni látszottak, az imáimra pedig nem jött felelet.
Talán valami hasonlót érezhettek a tanítványok is a süllyedő hajón a szélviharban, miközben Jézus nyugodtan aludt. DE Jézus ott volt, és pontosan tudta, hogy nem fognak elveszni, hogy a vihart le fogja csendesíteni!
Ugyan még nem ült el körülöttem teljesen a vihar, pár napja már újra tudok hinni és bízni az alvó Jézusban, hogy az Ő kezében biztonságban vagyok és át fogok jutni épségben a túlsó partra, nem kell aggódnom!
Imádkozzunk ma
• a viharokért, hogy Isten formálhasson általuk is bennünket, és a hitünket,
• hogy a nehéz időszakokban legyenek testvérek mellettünk, vagy vegyük észre, ki mellé tudunk támogatóan odaállni,
• hogy ne vigye el a figyelmünket az, ami kívül történik, hanem tudjunk teljes hittel Jézusra tekinteni!
Áldott csendességet!
T.V.Zsófi
