Időpont:
2018. ápr. 15.
„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”2 Kor 5,17.
Kedves Imaharcosok!
Kétségtelen, hogy új tavasz köszöntött ránk. Nagy iramban és félelmetes erővel tölti meg az élettelent az élet. A szürke kopárság helyett napok alatt minden sárga, zöld és tarka lett. Elmúlt a régi és új jött létre. Nagy diófánkon a zord szelekkel is dacolt és ott éktelenkedett még pár üres dióhéj, de az új rügyek mind letaszították. Az özönvíz utáni szövetségkötés és ígéret szerint nem múlik el a vetés és aratás, a hideg és meleg, a nyár és a tél…amíg csak föld lesz. 1Móz 8,22. Amennyire egyértelmű a természetben az Úr ígéreteinek garantáltsága, legalább annyira megáll a hitéleti kijelentés is, új akkor jön létre, amikor a régi elmúlik. Helyesebben mondva, kimúlik. Mert az ó-ember meghal, kimúlik, nincs többé. Nem más öli meg, élni akar az új, én pedig megöldöklöm a régit. Nem kell minden tavasszal, elég egyszer az életben, de akkor haljon meg, ne csak fújjak rá egy kis vallásos gáz spray-t, hogy elkábuljon. Az nem elég. Haljon meg az ó emberem, gondolataimban, vágyaimban, érzéseimben, terveimben. Hogy élhessen az új, Krisztusban. Az a valaki van Krisztusban, akinek az életében volt egy nap, amikor Lélek szerint meghalt, halálba adta a régi életét, és feltámadt az új élet benne.
Akkor mi a dolgom tavasszal? Hát levágni a túlburjánzást, megmetszeni, fellazítani, táplálni, és hinni, hogy teremni fog. Többet, gazdagabban, ízletesebbet, mint bármikor korábban. Kívánom, hogy átéld a csodát személyesen, szeretettel,
R. Joli n
