Időpont:
2017. márc. 26.
Kedves Imaharcosok!
"És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben." Ján.ev 2,25
Az elmúlt napokban több olyan dolgon is elgondolkodtam, ami egy egész estés beszélgetőfórum témája lehetne.
Az történt, hogy számomra fontos, egyéb iránt nem szükséges, adminisztrációval kapcsolatos ügyet próbáltam egyengetni az életemben, ahol kellett bizonyítani ki is vagyok valójában, honnan származom. Az hogy jelenlétem, kommunikációm, az ügyvitel rendelkezésére bocsájtott dokumentumaimból egyértelmű lehetett volna mindaz, amit szerettem volna elintézni, nem volt elég. További dokumentumokat kértek tőlem.
Gondoltam magamban, pedig ez nekem ez nem is olyan fontos, mint annak aki az ügyvitelre lehetőséget adott. Kicsit megalázva is éreztem magam, amikor azt mondták, hogy ők nem hibáztak, ezért nem is kérnek elnézést, azokra a további dokumentumokra még szükségük van a lebonyolító szerveknek.
Ezután fogalmazódott meg bennem, hogyha sokszor magunk úgy is képzeljük magunkat, hogy jó keresztyénként tesszük a tőlünk telhetőt, az még nem jelenti azt hogy azzal minden rendben. Lehet csak rosszul gondoljuk és még többet kell magunkból kihozni ezen a téren is. Bizonyítani kell, hogy mi a Megváltó gyermekei vagyunk. Mindig minden körülmények között, még ha az egyértelműnek is tűnik, vagy magunk úgy érezzük.
Imádkozzunk azért, hogy tudjunk bizonysággal lenni a világban és tudjuk honnan jövünk és hova tartunk. Legyen egyértelmű célja minden cselekedetünknek, hogy mi Isten országát építjük már ma és most is.
"Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt."119.zs.
L.Zoli
