Időpont:
2017. jún. 18.
Kedves Imaharcosok!
"Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom!"Zsolt 13,4
Elgondolkodtam azon, mikor szokott ragyogni a szemünk, és mit üzen ez akár mások felé. Szokták mondani, hogy a szemünk elárulja, mi van a szívünkben. Például a mosoly is akkor a legőszintébb, mikor a szemünk is velünk együtt mosolyog 🙂
Felkaptam a fejem ezen az imádságon. Eddig sosem figyeltem fel rá. Egy másik fordításban így hangzik: "világosítsd meg szememet..." Mi ez a ragyogás, ami látható a zsoltárírónál még a nehézségek között, a naponkénti bánkódásban is?
A választ pont a zsoltár címében találtam meg: Bizakodás Isten szeretetében.
A bizalom abban, hogy szeret engem. Hogy az Övé vagyok. Hogy a legjobbak készítette nekem. És ez nem változik. A szemünk világossága, ragyogása viszont sokszor igen...
Imádkozzunk ma ezért a bizalomért, ezért a ragyogásért!
Szeretettel, Erzsébet
