Időpont:
2017. jan. 15.
Kedves Imaharcosok!
A mai vasárnapra egy nagyon rövid, de számomra kedves Igét hoztam, amely által az Úr szólt hozzám az elmúlt napokban. Károli-fordításában hozom elétek, nekem így még gazdagabb ígéretet hordoz, mint az új fordítás.
"Az Úr néked annál sokkal többet adhat." (2Krón 25,9)
Hívő emberként is hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, hogy amink van, az azért van, mert nekünk ez jár: hónap végén jár a fizetés; jár a kedvesség, bizalom, mert mi is így viszonyulunk másokhoz; jár a szabadság; elért eredményeinkért jár a dicséret; szülőként jár az énidő. Sokan úgy tartják, hogy amijük van, az azért van, mert megdolgoztak érte, mert megérdemlik. Isten népeként ne feledjük: javaink forrása az Úr, kegyelemből kaptunk mindent. Az Igében elhangzik, hogy az Úr ad, adhat, az már csak ráadás, hogy többet is adhat. Testvérem, Te hogy gazdálkodsz azzal, amid van? Hogyan élsz azzal, amid van? Honnan lett, amid van? Az Úrtól kaptad áldásként? Egyáltalán elégedett vagy azzal, amid van?
Az Úr szuverén Isten: persze adhat, de nem biztos, hogy ad. Bizony vannak helyzetek, amikor el kell engednünk valamit/valakit. Ezt is olyan jó lenne megérteni! Hiszen Ő nem a vágyainkat és az igényeinket elégíti ki, hanem szükségeinket tölti be. Ha nem ad, akkor is képes vagy a szolgálatra? Akkor is az Ő ölébe hajtod a fejed? Vagy keresed az utat, hogy megszerezd az áhított kincset?
Ha javaink forrása az Úr, akkor ott nincs helye az ügyeskedésnek, a szerencsének, a trükközésnek, hanem csak Úrnak! Merjük-e teljes mértékben rábízni magunkat?
Adjunk hálát ma mindenért, amink van. Köszönjük meg javainkat, tanuljuk meg jól használni azokat, tanuljunk Isten erejében bízni és magunkat hálából odaszentelni. De legyen áldott az Ő neve azért is, amit nem adott meg. Mert "mind jó, amit Isten tészen, szent az ő akaratja. Ő énvélem is úgy tegyen, mint kedve neki tartja." (272. dics.)
Az Úr ad, de ne feledjük, hogy amikor Isten kijelenti, hogy többet adhat, akkor nem több pénzt, időt, erőt, tehetséget ad, hanem a legnagyobbat, a legdrágábbat: az egyszülött Fiát adja, és vele együtt mindent. Benne nyerjük el életünk legnagyobb kincsét, "hála legyen az Istennek az Ő kimondhatatlan ajándékáért." (2 Kor. 9,15)
Szeretettel,
Sz. Anita
