Időpont:
2016. máj. 8.
Kedves Imaharcosok!
Nem félek az új dolgoktól, nem félek a jövőmtől, tudom, hogy biztos kézben van, az Isten kezében. De sokszor kételyek támadnak bennem az életem, döntéseim felől. Ilyenkor Istenhez fordulok és kérdezem Őt, vajon jól döntöttem e, jó felé halad e az életem, vajon azon az úton haladok-e, amit Isten nekem szánt.
A napokban is sokszor mérlegeltem, hogy Isten akaratát követem-e, imádkoztam, beszélgettem Istennel, de a válaszra nem igazán figyeltem oda, csak a kérdésekkel voltam elfoglalva és azokon aggodalmaskodtam.
Aztán múltak a napok, és egyszer, mikor leültem, kinyitottam a Bibliámat, elkezdtem olvasni a napi igerészt, ami ez volt: "eljövök hamar, tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Aki győz, azt oszloppá teszem...''
Sokszor észre sem vesszük a választ a kérdésünkre, sokszor talán félünk a választól, ezért nem figyelünk arra, amit Isten mondani akar, de olyan is van, hogy már azelőtt megkapjuk a választ, mielőtt kérdeznénk és ennek ellenére kételkedünk. Ezért kaptuk az imádságot, hogy beszélgessünk, kérdezzünk, és az örömhírt, mert minden kételkedés ellenére "Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Imádkozzunk kérdésekért, válaszokért, hogy Urunk segítsen odafigyelni rá és űzze el a Kísértőt, aki el akarja csalni tekintetünket Istenről.
Áldott vasárnapot!
Zsuzsi
