Időpont:
2016. máj. 1.
Irgalom
„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” (1Pét. 2,9-10)
Talán többen tudjátok rólam, hogy kábítószerfüggőkkel foglalkozom. Olyan srácokkal beszélgetek nap, mint nap, akiket az élet elgyötört, kilátástalanok, tanácstalanok, értéktelennek érzik magukat, tele vannak sebekkel, fájdalommal, törésekkel, csalódásokkal, sokszor teljesen elmagányosodva. Pilinszky János mondta egy beszélgetésben Popper Péternek, azt a mondatot, ami nagyon megragadott, és sokszor gondolok vissza rá. „Te úgy gondolkozol, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség, én meg úgy, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.”
De mi is az irgalom? Ki az irgalmas? Hogyan legyek irgalmas? Átéltem-e, hogy irgalmas volt velem valaki? Megtapasztaltam-e Isten irgalmát? Miként közvetítem mások felé?
„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36).
Nálam az irgalom valahol mindig a kegyelem szinonimájaként jelent meg. Aztán nálam okosabbak megfogalmazásait olvasva találtam egy olyat, ami talán kicsit közelebb visz a szó értelméhez. Irgalom= megértő megbocsátás.
Sokszor nem könnyű megértőnek és megbocsátónak lenni újra és újra és újra. De hiszem, hogy az Isten kegyelmét kevés, ettől kézzelfoghatóbb módon tudom továbbadni, mintha irgalommal viseltetek a nyomorúságban levőkkel szemben.
Imádkozzunk azért, hogy minél többen megtapasztalhassák Isten szabadító erejét, kegyelmét és irgalmát, valamint, kérjük segítségét az irgalmasság gyakorlásához embertársaink felé!
Tóth-Vajda Zsófia
