Időpont:
2016. júl. 17.
Kedves Imaharcosok!
Egy elcsépelt mondat ez, melyre kevesen tudják a választ. Rengeteg dolog van, ami a jövőről alkotott képünket alakítja. Például az elmúlt napok eseményei kapcsán rengeteg az olyan vélemény, melyben kétségbeejtően sötét előképet fest a jövőről. A jövőről, melyben minden olyan törékenynek, mulandónak tűnik…
Sokszor, ha a jövőre gondolunk, az utánunk sorakozó szeretteink sorsa az, ami leginkább elnehezíti szívünket. Mi vár rájuk, Uram?
Hiszem, hogy Urunk kezében bizton vagyunk: a jelenünk, a jövőnk, sőt szeretteink jövője is. S ahhoz, hogy az utánunk jövőknek is biztos alapjuk lehessen Krisztusban, a mi munkákra, imádságainkra is nagy szükség van.
Így imádkozzunk a jövő generációjáért családunkban, a Firesz Duna Mentében, gyülekezetünkben, hazánkban!
Imádkozzunk a jövő héten kezdődő TINITÁBORÉRT, hogy sok fiatal nyerjen új életet, új alapot Krisztusban, hadd sorakozzanak fel Krisztus munkatársainak táborába! J Imádkozzunk a vezetőkért, az üzenetért, a védelemért!
Bátorítson most ez a vers is…
„S mikor a völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csónakkal intsen,
egyetlen kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.
Szeretettel,
Erzsébet
