Időpont:
2014. márc. 30.
Pár napja gondolkodom azon, hogy mi is lenne a "megfelelő" téma a vasárnapi imaórára. Sok minden eszembe jutott, de mégis rá kellett jönnöm, hogy nem kell annyit keresni, mert itt van az orrom előtt. 🙂
Másodéves egyetemistaként elég sűrű órarendem jött össze a nyári szemeszterre. Sok labor-gyakorlat, előadások, szemináriumok és persze a protokollok (beszámoló a laborban töltött munkáról). Ez utóbbi sokszor 5 - 6 órát is igénybe vesz és van belőle 3 egy hétre. Emellett még praxra járok, tehát az egész hetemet az iskolában töltöm. Rohanok mindig mindenhova. Ha hazaérek hétvégén annyira ki vagyok facsarva az egész heti hajsza után, hogy semmihez nincs kedvem. Egész nap csak pihennék és kikapcsolnám az agyam. De ezt megengedve magamnak egész héten éjfélekig fent vagyok, hogy mindenem kész legyen időre.
Jogosan vetődhet fel a kérdés: és hol van Isten az életemben?
Többször feltettem már magamnak ezt a kérdést én is. Néhányszor elhessegettem azzal a kifogással, hogy "hát nincs időm". Aztán pár napja, amikor már tényleg nem tudtam hol áll a fejem, megálltam egy kicsit. CSODÁS ÉRZÉS VOLT! Egyszerre lett időm a nagy rohanásban.
Úgy gondolom ezzel a problémával nem csak én küszködök, ezért érdemesnek látom, hogy imádkozzunk érte. Isten nem akarja, hogy túlhajtsuk magunkat. Ő szeretné, ha Vele együtt vennénk az akadályokat és megpróbáltatásokat. Szeretné, ha megállnánk a rohanásba és Őrá figyelnénk.
Imádkozzunk ezen a vasárnapon azért, hogy mindenki be tudja húzni a kéziféket azon a bizonyos autón. Imádkozzunk azért, hogy Istenre mindig legyen időnk és ne elégedjünk meg a saját magunk nyugtatásával, hogy "nincs erre időm". Legyen bennünk mindig a vágy, hogy Isten az életünk része legyen és legyen Ő a húzó erő ami visszafog és lelassít!
Áldott imaórát mindenkinek!
Moncsi
u.i. 3 PERC!!
