Időpont:
2014. márc. 23.
Kedves Mindenki! 🙂
Mostanában jópárszor eszembe jutott, hogy minek kell történnie ahhoz, hogy már végre térdre boruljak.
A héten a gyülekezetben volt egy imaalkalom.
Aki kint állt bizonyságot tenni, nagyon őszintén elmondta, hogy ő nem nagy mestere az imádkozásnak, sőt vallja, hogy ő egy extrovertált egyéniség, aki állandóan tenne valamit a közösbe és nem bír nyugton maradni, mégis egy olyan élethelyzetbe került, ahol elengedhetetlen volt az, hogy leboruljon az Úr elé az ő tehetetlenségével.
Csak azt látta, hogy a felesége hosszú éveken át szenvedett és bizony próbálta ő megoldani, a sajátos kis módszereivel: igék áradata, megszólító prédikációk, lelkigondozás, mély lélektani kutatások (evezzünk le a mélyre címen)...stb. bombázta a feleségét....és semmi. Eltelt kb. nyolc év és végül azt mondta, hogy elég, föladom....Istenem én nem tudok már mit kitalálni, a kezedbe adom. Elhatározta, hogy a hétből egy napot rászán arra, hogy böjtöljön a feleségéért. Az első héten a felesége megtagadta Istent.
Természetesen a vége jó lett és gyökeresen megváltozott az életük. (csak, hogy gyorsan összefoglaljam :))
Elég rossz dolog a tehetetlenség, főleg ha látjuk a szeretteinket, családunkat. Látjuk a szenvedésüket, küzdelmeiket, harcaikat és azt is látjuk, hogy mi nem tudunk semmit tenni. (vagy éppen ki tudja mennyi ideje a saját erőnkből próbálunk segíteni)
Vagy akkor csak az aggódás meg a féltés jutott?
A Bibliában olvashatjuk: "Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be Krisztus törvényét" (Gal 6,2).
Bizonyára a te környezetedben is látod a nehézségeket, fájdalmat, gondokat, amin nem feltétlenül tudsz közvetlenül segíteni.
Természetesen mi is szenvedünk, nekünk is fájnak ezek a dolgok.
Vigyük az Úr elé és imádkozzunk változásért. Azért, hogy az Úr adjon elég erőt az elhordozáshoz. Adjon elég kitartást, hogy csendesen tudjunk várni. Adjon bátorságot, hogy el tudjuk fogadni a és helyzetet.
Mindenek előtt adjunk hálát neki, hogy minden az Ő tervének a része és jót akar a mi életeinkkel.
Keressük a nehézségekben is az Ő dicsőségét.
Amit még szeretnék mondani, hogy erre nem elég egy óra, azt hiszem, kicsit kitartóbban kell ostromolnunk Istent.
Ez az egy óra éppen elég arra, hogy elkezdjük a közbenjárást.
Hát akkor ez is egy módja a szeretetünk kifejezésére. Rajta! 🙂
"A megrepedt nádszálat nem töri össze,a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt" (Ézs 42,3).
Az Úr legyen veled!
Szeretettel: Abigél
Imakérés:
