Időpont:
2014. jan. 26.
Nemrég történt velem, hogy elhatároztam hogy meglátogatom kislányommal az egyik ismerősömet. Megbeszéltük telefonon az időpontot, el is indultunk. Már régen jártam nála, de úgy gondoltam tudom hol lakik... de sajnos egy rossz utcában tértem le és hosszasan kóvályogtam a kicsivel a házukat keresve, a mobilomat persze otthon hagytam...Végül nagy nehezen majd egy órás késéssel odaértem... Nagyon kínosan éreztem magam a késés miatt, arról nem is beszélve, hogy már esteledett és lassan le kellett fektetnem a kislányomat. Végül egy rövid beszélgetés után hazamentünk. Még napok múlva is bántott a dolog hogy leszerepeltem az ismerősöm előtt... Beszélgettem erről egy barátnőmmel és ő azt mondta: Az a te bajod, hogy nagyon tökéletesnek akartál mutatkozni, és kiderült hogy nem vagy az. Igaza volt, egy kiegyensúlyozott fiatal anyuka helyett, egy ideges, feszült nőszemély érkezett vendégségbe... Nehéz feldolgozni hogy ez is én vagyok... Ez az eset elgondolkoztatott azon, milyennek is akarunk mutatkozni mások előtt? Van bennünk elég alázat beismerni, hogy nem vagyunk mindig békés, boldog kiegyensúlyozott keresztyének? Vagy a saját egyéniségünkkel, látszólagos tökéletességünkkel akarunk embereket megnyerni Krisztusnak? Kövesd Jézust és akkor olyan boldog, békés leszel mint én? Vagy inkább, én is olyan vagyok mint te, kísértésekkel, bűnökkel küzdök, de nap mint nap az Úrhoz kiáltok, szabadítson meg engem a nyomorúságomból. Hiszem, hogy formál engem... de sajnos sok a faragni való rajtam...
Szeretném, ha alázatért könyörögnénk az Úrhoz, és elgondolkoznánk ezeken a gondolatokon:
Uram kérlek segíts hogy alázatos szívvel vehessek részt a gyülekezeti alkalmakon, nem kritizálva, nem arra figyelve, hogy ez miért vonatkozik másra a gyülekezetből, hanem meghallva, hogy mit akarsz nekem személyesen mondani.
Kérlek segíts hogy ne mondjak magamban ítéletet mások felett akár gazdagabbak, szebbek, vagy esendőbbek nálam. Tudjam, mindnyájan ugyanúgy Isten kegyelmére szorulunk.
Kérlek segíts észrevenni azt aki segítségre szorul, és nem leereszkedően, hanem valódi szeretettel felemelni.
Kérlek segíts alázattal fogadni azt is, ha áldást kapok Tőled a munkámra. Add, hogy soha ne felejtsem el, hogy semmim sincs amit ne Tőled kaptam volna.
Kérlek segíts hogy alázattal elfogadhassam, azt a helyzetet, életet, családot, amit tőled kaptam. Ne zúgolódjak, elégedetlenkedjek.
"Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" (Mt 11,29).
Isten áldjon, Izsmán Adél
u.i. 3 PERC
