Időpont:
2014. jan. 12.
Tárjuk ki szívünket, lelkünket, elménket Istenünk előtt, hogy a Szentlélek huzatja söpörhessen végig rajtunk és jó illata maradjon bennünk. Kezdhetnénk az első három imádságos percet a 3 perccel :)...
"Az ÉlesztŐ végén elhangzott kérés alapján: szánjunk heti három percet az Ipolyságtól Nagykaposig húzódó területen élő emberekért. Mindazokra, akik szintén vágynak az élő igére, élő közösségre, jóra vivő változásra maguk körül, nem csak pangásra és reménytelenségre. Azokra, akiknek az Úr szintén teljes életet szán, minden emberi nehézség, szociális és jogi helyzet ellenében. Legyen reménységük, hitük és szeretet, amely mindent legyőz.Tegyük ki a gyapjút, imádkozzunk két éven keresztül heti három percet ezért a területért, ezekért az emberekért és nagy hittel várjuk, lessük, örüljünk, mit fog az Úr elindítani! Mert számára semmi sem lehetetlen!"
U.i.: időről időre megkísértenek a hétköznapok. Kisebb nagyobb eltérésekkel, de végül is ugyanazt végezni körbe körbe egy adott helyzetben kinek kinek a maga helyén. És elkomorodunk, unottak leszünk vagy éppen ingerlékenyek. Másokat okolunk dolgokért, elégedetlenkedünk, sóhajtozunk, hogy így vagy úgy biztos jobb, szebb és könnyebb lenne az élet. És tombol az önző énünk. Majd a nap végéhez érve szégyenkezve kérdezzük magunktól... Dicsértem az Istent egy kicsit is igazán a nap folyamán? Szerettem-e szívből azokat az embereket akikkel napközben kapcsolatban voltam? Van, hogy már a vasárnapnak se tudunk örülni, mert jön az a bizonyos hétfő... De ha végre megállítjuk az ilyen egyre csak beszűkülő gondolatainkat, érzéseinket és Isten felé fordítjuk, megtörténik a csoda. Az Úr leveszi a leplet és megengedi, hogy körülnézzünk és lássunk. Az angyaloknak, csillagoknak, növénynek, minden kis féregnek megszabott helye, ideje és feladata van, amit nap mint nap maradéktalanul betöltenek évezredek óta és így dicsérik az Istent. És mi akik az Ő remekművei vagyunk, és tőle lehelt Lelket kaptunk, mennyivel inkább tudjuk imádni Őt!!! És énekre fakadunk, szeretünk, imádkozunk, egész lényünkkel mosolygunk és hálaadó istentiszteletbe kapcsolódunk a mindenséggel. Hát, így jutottam ehhez az énekhez is (RÉ 278. dícsérete). Hívlak benneteket, hogy ebben az órában, de a hétnek többi napján is tudjunk megújulva, vigadozva Atyánkra tekinteni és Őt magasztalni.
"Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne" (Zsolt 4o,4).
Szeretettel,
Andrea
...aki eddig bírta olvasással annak egy nagy felebaráti bocsánatkérő ölelést küldök 🙂