Időpont:
2014. dec. 14.
Kedves Imaharcosok!
"Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok" (Máté 10,16).
Sokat találkozom mostanában a "tolerancia" kifejezéssel. Valahogy még többször, több helyen és több témában jön elő, mint eddig.
Azt vettem észre a környezetemen, hogy mint keresztyén embertől, még inkább elvárják, hogy rendelkezzek ezzel az erénnyel. Sokáig azt gondoltam, hogy ez jó. De az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy egészen más elképzelések léteznek erről a dologról. Gyakran érzem úgy, hogy a tolerancia inkább a megalkuvást jelenti. Balga hallgatást, amikor szólni kéne. De mit is értek ez alatt? Azt, hogyha netalántán nem értek egyet valamivel, és ezt ki is nyilvánítom, már nem vagyok toleráns? Ha a Biblia szerinti bűn fölött nem húnyok szemet, esetleg szóvá is teszem, nem vagyok toleráns? Ha az Isten szerint helytelen, de emberi logikával „megmagyarázott“ bűnnel nem tudok azonosulni, nem vagyok toleráns? Egy nemrég folytatott beszélgetésben fogalmazódott ez meg leginkább:
"Pedig az Isten szeretet! És mint így érző lény, nem fog ítélkezni! Mert Jézus is mindenkit elfogadott, befogadott! Ő toleráns! És egyébként is, miért szólnék bele más életébe, aki gondolkodó, felnőtt, felelősségteljes ember?"
Igen, az Isten maga a szeretet, de igazságos is. Jézus nem mentség a bűneinkre, hanem megment belőlük. Nem legalizálja, hanem megszabadít, hogy menjünk, és többé ne vétkezzünk. Jézus áldozata nem a bűnök tolerálására nyitott lehetőséget, hanem a bűnbánatra, az örök életre. Embertársainkért pedig felelősek vagyunk, mint egy közösség tagjai.
Imádkozzunk azért, hogy:
Sz. Eszter