Időpont:
2014. aug. 17.
Kedves Testvéreim!
Az alábbi gondolatot szeretném megosztani Veletek:
"A keresztény ember Isten éleslátásában és bölcsességében bízik meg, nem a magáéban. Ha saját célunk van, ezzel megronthatjuk azt az egyszerűséget és nyugalmat, ami Isten gyermekeinek ismertetőjele kellene hogy legyen."
Aki szereti Chambers Krisztus mindenekfelett című áhítatos könyvét, az találkozhatott ezzel a mondattal. Amikor elolvastam az adott augusztusi reggelen, nagy súlyt vett le a vállamról. Tervezgető típus vagyok, így szeretem napokkal, hónapokkal, sőt, több dologban évekkel előre eltervezni a teendőket. Ez a mondat azonban megállított a tervezgetésben.
Isten újra emlékeztetett arra, hogy ha Vele járok és az Ő útjait akarom követni (igen, akarom, és nem szeretném), akkor először előtte kell megállnom és letennem a céljaimat. A Vele töltött időben látom meg, hogy merre is vezet az út és mik a további teendők. Jézus most még ezt is felülírta számomra. A hangsúlyt nem a célra és a teendőkre tette, hanem a megállásra és a Vele való találkozásra. Minden egyéb a Vele való közösségből fakad.
Ha Vele vagyunk, úgy is mondhatnám, hogy ha megfürdünk a jelenlétében és a szeretetében, abból olyan gyümölcsök fakadnak, amiből mások is bőségesen kapnak. A célok és a tervek pedig Élettel és áldással telítődnek.
Arra hívlak most Benneteket, hogy álljunk meg mindannyian Jézus előtt.
"Azért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült" (Zsid 12,1–3).
Legyen áldott hetetek!
Cs. Anikó
