Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.
Jelenések 1,17–18
A nagyhét idén gondterhelten érkezett el hozzánk. Senkinek sem újdonság már, szinte ki sem kéne mondanom ezt. Tudjuk, mi kezdődött meg február végén, és nem hinném, hogy egyedül vagyok azt illetően, hogy a legsötétebb kimenetel is megfordult már lelki szemeim előtt. Nem szeretnék homályos fogalmak mögé bújni, sötétségről, bajokról, fájdalmakról beszélni. Ideje, hogy a valóságról mondjuk el végre, mit gondolunk. Érezni lehet bármit, bármilyen helyzet kapcsán, mert mindig is hullámzó lelkiállapotban voltunk, vagyunk, és leszünk.
Annak van itt az ideje, hogy számot adjunk az igazságról. És az igazság, hogy nem tudjuk, nem éljük meg, hogy a húsvét történetén keresztül harsog a lelkünknek a diadal. Mert hiába szítanak ma erőszakot a világ vezetői, és hiába propagálják az újabbnál újabb értékrendszereket, hiába tévesztenek meg tömegeket, fenyegetnek minket halálunk napjával, uralmuk nevetségesen korlátozott. Éppen addig ér el a vézna karjuk, amíg az Úr (aki nem mellesleg az a Királyunk, akinek megadatott minden hatalom mennyen és földön) a határaikat, kiterjedésüket kiszabta! Épp addig tudnak uralkodni rajtunk egyen-egyenként, amíg az Úr igéje nekünk mást nem mond. Legalábbis így kéne lennie, ha lenne annyi hitünk, hogy az ellenszélben talpon maradjunk. Mert ez a világ, bár úgy szeretnénk így gondolni rá, nem semleges, és sosem volt az. Az igazi evangéliummal szemben mindig tűzzel-vassal harcolt, mert azzal nem lehet kompromisszumokat kötni, és nem lehet vegyíteni sem a propagandával, sem az emberi világmegváltó mesékkel. Egyszerűen szólva, az evangélium híve már szabad ember, Jézus Krisztus tulajdona és szolgája!
Mégis, tudatában vagyunk vajon annak, hogy a Feltámadott örömmel árasztja ki Lelkét a hűeknek, akik Isten országát nem csak aranyos klisékkel, hanem szívből feltörekvő imádsággal, és az evangélium nyílt hirdetésével (annak egyetlen igazságát sem elhallgatva, vagy szőnyeg alá söpörve) szolgálják? Nem hiába gondolják azt, hogy a keresztyének pancserek! Mert mind megéltük már, hogy féltünk bizonyos emberek előtt megvallani, hogy kiben hiszünk, miért és hogyan akarunk élni a maradéknyi időnkben, és hogy nem mellesleg át akarjuk adni ezt nekik is. Megijedtünk, amikor bátornak kellett volna lennünk, megfáradtunk, mikor állhatatosnak kellett volna maradnunk.
Tény, hogy nem láttuk még a diadalt. Azt viszont már hallottuk, hogy a halál legyőzetett ott Jeruzsálemben. És itt nem arról van szó, vajon úgy érzem-e, tetszik-e, kedvelem-e, ínyemre való-e, hogy Jézus Krisztus ott és akkor diadalt aratott, és visszatértekor, a történelem végén ugyanezt fogja tenni. Arról van szó, hogy ne úgy viselkedjünk, mint akiknek van egy B tervük arra az esetre, ha az evangélium nem lenne igaz, hanem bátran vállaljuk fel, hogy a Golgotán Isten elmosta minden gonoszságunkat, és mint Krisztusban diadalmaskodók, a föld örököseiként kelhetünk fel minden egyes reggel, és hívhatjuk az embereket ugyanerre a szeretetben, kegyelemben és igazságban is gazdag kapcsolatra.
Ízelítők a győzelmünkről:
Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.
Jelenések 2,7
Aki győz, annak nem árt a második halál.
Jelenések 2,11
Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.
Jelenések 2,17
Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a népek felett, hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket; ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot.
Jelenések 2,26-28
Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.
Jelenések 3,5
Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.
Jelenések 3,12
Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján.
Jelenések 3,21
D. R.
