Időpont:
2021. nov. 28.
Kedves Imádkozó testvérek,
az utóbbi hónapokban sokat jár a fejemben ez az ige a Jelenések könyvéből (3,14–16.):
„A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.”
Nehéz szavak ezek és arra késztettek, hogy magamba nézzek: az én szívem mennyire lángol? Maradt-e benne a hétköznapi örömöt, gondok és küzdelmek között hely az Istennek vagy már egészen kiszorult belőle?
Milyen az én szeretetem? Forró, hideg vagy épp csak langyos? Mit érzek, ha magam körül szomorú, elveszett és magányos embereket látok? Megmozdul-e bennem valami, vagy teljesen hidegen hagy, hiszen ők tehetnek róla? Imádkozzunk ezen az órán azért, hogy:
Egyedül ugyan gyengék vagyunk és sok korláttal kell szembenéznünk, de hiszem, hogy az Úr pontosan így akar használni bennünket, ahogy és ahol éppen vagyunk, nem számít, hogy szembetűnő vagy egészen csendes, tömegeket megmozgató, vagy egyetlen megtört szívet megvigasztaló szolgálatról van szó. Gondoljatok csak erre:
" Amit eggyel a legkisebbek közül tesztek, velem teszitek" (Máté 25:40)
Sok szeretettel,
Szabina