Vegyes ifjúsági körökben gyakran beszélünk úgy a reformátusságról, mintha csak egy megnevezés, egy külsőség volna. Ide születtem, ezért (sokszor csakis ezért) ebbe a felekezetbe járok. Így is határozzuk meg magunkat, a külső alapján. A mi templomainkban nincsenek képek vagy szobrok, se díszített ablakok. Nincs mise, nem kell gyónni, nem szoktunk áldozni, nem éneklünk latinul... Ja, és az igehirdetők feketével borítják be magukat, meg házasodhatnak. Ez mind igaz ugyan, egy valami viszont hiányzik mindebből. Méghozzá pont a lényeg. Ami legbelül van. A szív megújulása. A szív vallása.
Ismerjük a reformáció történelmét, mégis rá kell döbbennünk, a reformáció nem egy befejezett dolog. Nem ment végbe Luther Mártonnal vagy Kálvin Jánossal. Eleve nem is velük kezdődött. Az én életem és a te életed is erről a megújulásról és megtisztításról szól, és erről szólt már Jézus korában is. Nem ismerek még egy olyan személyt a Bibliából, aki nála többször javította volna ki saját népe hiedelmeit és gondolkodásmódját, több alkalommal vitázott volna kora vallási vezetőivel és állította volna szembe az Isten Igéjét az emberek hagyományaival.
21. századi reformátusként is észre kell vennünk azt a megoldatlan problémát, ami fertőzi a hitéletünket, és nevén kell neveznünk. Mi azt az irányvonalat képviseljük, amelyik nem elégszik meg az „úgyse tudhatjuk”-kal, de nem is gyöpösödik be annak a gondolatába, hogy tévedhetetlen tanokat hirdet. Mégis azt tapasztalom, hogy jelen pillanatban az előbbi a nagyobb probléma. Ma senki sem éget meg, ha másképp érted a Bibliát, nyugi. Azonban odáig jutottunk, hogy mindenki úgy értelmezheti, ahogy neki tetszik. Átestünk a ló másik oldalára, és ma nem a pápa tekintélye gátolja a növekedésünket, hanem a semlegesség, a szürkeség tekintélye. A „re-” megvan, de „formáció” hiányzik.
Jézus azt mondta, hogy egyszer a tetőkről fogják hirdetni az igazságát. A hit közös ügy! Fiatal testvéreim, ha valamiről meg vagyunk győződve, merjünk róla ismét beszélni. Legyünk egyek Krisztusban, méghozzá azzal, hogy nem söpörjük szőnyeg alá a gondolatainkat.
Reformátusok vagyunk, mert hisszük, hogy a Lélek és az igazság együtt jár. Hisszük, hogy az igazságban egység van. Hisszük, hogy akiket a Lélek vezet, közös igazságra találnak az Igében.
Hiszed te is, testvérem?
Nyerd vissza, mit jelent református keresztyénnek lenni.
