Imaéjjel 2021 – Gyógyulás

Beszámoló az imaéjjelről

Pénteken Bátorkeszin kezdtük meg az előkészületeket még a program előtt, hogy mire a résztvevők ideérnek, minden tökéletes legyen. Mind a két dicsőítő csapat, a tinik és mi is elkészültünk az eseményre. Az imaéjjel 17:00-kor kezdődött, de már a kezdés előtt elkezdtek érkezni a résztvevők a helyszínre. Nagyon jól esett látni, hogy milyen sokan összegyűltek, és a visszajelzéseket is jó volt hallani, hogy mennyire várták már ezt az alkalmat.
A programok nagyon jók voltak, mind az imádságok, mind az online találkozás egy áhítat erejéig a keleti fireszesekkel. A dicsőítés is nagyon jó hangulatban telt.
A fiatal dicsőítő csapat Édes Édua vezetésével nagyon magas színvonalon zenélt.
Az adott programokkal párhuzamosan ment a láthatatlan színház is, amit volt alkalmam kipróbálni, ami egy egészen új élmény volt számomra.

A program színességére nem lehet panasz. A résztvevők csoportbeszélgetésen, játékokon és imasétán is részt vehettek. Mindkét nap lezárásaként egy-egy bizonyságtételt hallgathattunk meg a gyógyulás témakörrel kapcsolatban. Mindenféle megakadás nélkül ment végig az egész rendezvény. Én összességében nagyon jól éreztem magam az egész alkalom alatt, és sok új embert ismerhettem meg.

                                                                                              Édes Levente

Elcsendesülés Istennel

Október végén, amikor már jócskán visszacsöppentünk a tanulásba, pörgésbe, és már rég elhasználtuk a nyári kipihentségünk tartalékait, de még távol vagyunk a karácsonyi csendességtől, teljesen rendhagyó módon, vagy inkább rendhagyó időben, eljött az imaéjjel ideje.

Az alkalom egy zsúfolt hét péntek estéjén kezdődött, amikor még javában zúgnak a fejedben a matek képletek, a szabadságharc kitörésének a dátuma, vagy a jövő heti tanulnivalók. Aztán hirtelen azon kapod magad, hogy körbe vagy véve kedves és boldog fiatalokkal, akikkel nem csak az a közös pontod, hogy egy órára jártok, vagy hogy ugyanazzal a busszal utaztok mindennap haza, hanem hogy mindannyian keresztyénként akartok elcsendesedni és szórakozni.

Talán sok keresztyénnek ez elég erős ellentétnek tűnik, hogy hogyan lehet egyszerre elcsendesedni és szórakozni úgy, hogy ne menjen az egyik a másik rovására. De az imaéjjelen ez tökéletesen egyensúlyban volt. Már az esemény elején, a tipikus összehangolódós játékok is akkora összhangban és felszabadultságban zajlottak, mintha minden pénteken ugyanazok, ugyanezt csinálnánk. Pedig ez nincs így. Eddig három alkalommal voltam imaéjjelen, mégis minden évben találkozom nem egy olyan fiatallal, aki teljesen ismeretlen a számomra. Jó látni, hogy egyre növekvő és megújuló közösség a miénk.

Ezen az éven még az is rásegített a meghittség érzésére, hogy a duna mente fiataljaival egy időben tartottuk alkalmunkat, közös, nyitó előadással.  Szóval jó pár száz kilométer távolság ellenére (Kassa–Bátorkeszi) ugyanazok a gondolatok és érzések kezdtek megfogalmazódni bennünk, és ennek élményét tovább fokozta a közös „meetingünk”, ahol szintén együtt szórakoztunk, poénkodtunk, és végül lezártuk egy, vagyis két közös imával az együttlétet. Egyszerűen minden annyira klappolt, hogy teljes összhangban volt a szórakozás és az Istennel való elcsendesülés mélysége.

Az előadásokban és a bizonyságtételben is ez a közvetlenség és személyesség jelent meg, amire szerintem nagyon nagy szüksége van az emberi léleknek, mert rengetegszer tapasztalom azt, hogy nagyon könnyen, zsigerből játsszuk meg önmagunkat, veszünk fel olyan álarcokat, amilyenekben láttatni akarjuk magunkat. Ezen az estén ez a mindennapi szerepjátszás nem volt tapasztalható, mert minden előadóból és résztvevőből sugárzott az, hogy őszinték, és közben teljes mértékben elfogadnak téged, és Isten csodájaként kezelnek. A csoportbeszélgetések sem tértek el ettől a formától, nyíltan és reformátushoz illő tiszta egyszerűséggel dolgoztuk fel a betegségek hozta pozitív és negatív velejárókat, egymást meghallgatva és támogatva.

És persze az egész esemény katarzisa (legalábbis számomra), az az úrvacsora volt. Igaz, hogy minden alkalommal felemelő érzés tud lenni az úrvacsoravétel, de egy új nap hajnalán, fiatalokkal körülvéve, új és régi barátokkal, úgy, hogy biztos vagy benne, nem csak az Isten de mindannyian hordozzuk egymás terhét, csodálatos magasságokba emelte a lelkünk. Ilyennek képzelem, ilyen különleges érzésnek, azt a szoros együvé tartozást, szeretetet, amit az első keresztyének is megéltek, amikor együtt fogyasztották el a kenyeret és a bort. És amikor kijöttünk a templomból, és újra belevetettük magunkat a hajnalig tartó beszélgetésekbe, a hangulatos kassai, óvárosi sétába, vagy az imaszobai elcsendesülésbe, még erőteljesebben tapasztalhattuk meg, hogy mekkora áldást kaptunk Istentől a Fireszen és az imaéjjelen keresztül.

Panna