Tündökölj!

Kedves Barátaim!

Remélem mindenki jól van és bírjátok a strapát.
A hétvégi alkalom számomra felemelő és örömteli volt. Mindig jó látni a régi és új arcokat egyaránt. Fontos, hogy egy hajóban és közös célért küzdünk. Szükségesek a csapatépítő alkalmak, ahol növekedünk hitben és élesedik a látásunk. Fontos, hogy végezzük az ifjúsági missziót és terjedjen az evangélium. Eszközök vagyunk Isten kezében, ha engedelmeskedünk, az örömhír terjed. Elengedhetetlen a mindennapi kapcsolat Istennel, mert így lesz világos vezetésünk az igéből. Isten nem a bűneinkre tekint, hanem azt nézi, kivé válhatunk általa. Jézus felkentjei vagyunk, Ő bízott meg az evangélium hirdetésével. Hiszem, hogy gondoskodni fog rólunk. Menjünk bátran a csatába, tudván azt, hogy nem a szolgaság lelkét, hanem a fiúság lelkét kaptuk. Áldás rátok, sok győzelmet, kitartást! Tündököljünk a szürke hétköznapokban!

Tankó Gábor

Szeptemberben Alistálon gyűltünk össze a 2021-es év második munkatársi hétvégéjére. Ez a pár nap kissé eltérő volt a megszokott munkatársi alkalmaktól. Az intenzív programtervezés és kiértékelés helyett egyet hátraléptünk. Ahogy a programtervezetben is állt, elsősorban a küldetésünkről volt szó és azokról, akik felé ez a küldetés szól.

A pénteki megérkezés és ráhangolódás után szombat délelőtt elsőként önmagunkat vettük górcső alá. Csendességében mindenki egyedül átgondolta, mik az őt igazán meghatározó és a tőle távol álló jellemvonások. A nap további részében számba vettük, milyen készségek, tulajdonságok, vagy éppen eszközök szükségesek ahhoz, hogy a missziót végezni tudjuk. Átgondoltuk azt is, hogy a szervezetünkön belül melyik konkrét feladatot kinek a dolga elvégezni, legyen szó irodai munkatársról vagy önkéntesről. Szintén fontos programpont volt az alkalmaink célcsoportjainak áttekintése. Rá kellett jönnünk, egyre nehezebb szilárdan meghatározott évek közé szorítani a tini és a fiatal felnőtt fogalmakat. Közösen ágondoltuk, mire van legnagyobb szükségük a fiataloknak ezekben az életszakaszokban. Nagy örömünkre voltak jelen tinédzser korú munkatársak, akiktől első kézből is kaphattunk választ ezekre a kérdésekre.

Vasárnap délelőtt istentiszteleten vettünk részt a helyi gyülekezetben. Ebéd után az utolsó programpontként összeültek az utóbbi években kialakult munkacsoportok. Átbeszélték az elmúlt hónapok munkáját, és terveket fogalmaztak meg az előttünk álló időszakra. Ezt követően egy imaközösséggel zártuk le a hétvégét.

A megbeszélések között akadt idő sportolásra, társasjátékra, pihenésre, de a születésnaposok felköszöntése sem maradt el. A napokat áhítattal kezdtük és este dicsőítésben voltunk együtt, ezzel is keretet adva a szolgálatra való készülésnek. Azzal a reménnyel köszöntünk el, hogy hamarosan viszontlátjuk egymást a következő munkatársi hétvégén.

Pallag Gergely

„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége.“ 

Azt gondolom, ez az igerész jól összefoglalja azt, hogy mi is volt a célunk ezzel a munkatársi alkalommal. Tudatosítani, és megerősödni abban, hogy mi is a feladatunk (tündökölni!) nekünk, akikre ráragyogott az Úr dicsősége. Igen én hiszem, hogy mindannyiunkra ráragyogott!

Maga az alkalom egy közös vacsorával kezdődött, ahol azonnal egymásra hangolódtunk, így készítve elő a helyet a lelki tápláléknak.

Egy nagy „utazás“ vette ezután kezdetét, és ez a nagy utazás nem más, mint a „lélekutazás“ (egy korábbi fireszes programra utalva).
E során párokban bűnbánatot tartottunk (azért, amikor megszomorítottuk a Lelket), könyörögtünk (Lélek általi vezetésért), hálát adtunk (lelki ajándékokért).

Esti dicsőítésünk alkalmával pedig mélyítettük kapcsolatunkat Istennel, megvallottuk, hogy Ő az, aki erőt ad nekünk minden helyzetben.

Az éjszaka is jó hangulatban telt: elvittük egy körre (belsős poén) a Concept nevű játékot is, mellyel egészen másnapig játszottunk.

A következő nap délelőttjén választ kaphattunk arra a kérdésre: Ki vagyok én? Sok válasz született: felvidéki, magyar; férfi, nő, türelmes, kedves, Isten gyermeke.

Délután volt időnk a testünket is ráncba szedni a közös játékok alkalmával, amikor is frizbiztünk és röpiztünk. Ilyen jó hangulatban megismerkedtünk a célcsoportunkkal (elsősorban tinik, fiatal felnőttek), közösen összeszedtük, mi is jellemzi őket. Megállapítottuk, hogy fontos meghallgatni őket, figyelni rájuk, kísérni őket útjukon.

Elgondolkozhattunk azon, hogy:

• Előbb a misszióval foglalkozzunk és a misszióhoz alakítsuk a szervezetet, ne fordítva.
• A valóságból induljunk ki, ne ideákból.
• Fontos, hogy szeretettel, elfogadással legyünk egymás iránt, akkor is, amikor visszajelzést adunk.

Este Isten fogadott gyermekeiként együtt dicsőítettük az Urat.

Az éjszakát hangos nevetések és játék közbeni örömteli pillanatok törték meg a Qwirkle játék során, ahol próbára tehettük figyelmünket és stratégiai képességeinket.

Vasárnap a helyi gyülekezet vendégeiként részt vettünk az istentiszteleten. Hálásak vagyunk, hogy a gyülekezet vendégei lehettünk, és együtt, egy közösségben a gyülekezettel állhattunk meg Isten színe előtt.

Mielőtt könnyes búcsút intettünk egymásnak, beszéltünk arról, milyen is szerintünk az, ha Isten országa közöttünk van. Megvizsgáltuk, mit jelent ez a szervezeten és a munkacsoporton belül. Arra jutottunk, hogy jelen kell lennie a szeretetnek és egymás szeretetben való elhordozásának.

Mint érezhető, ez az alkalom a munkatársak lelki töltődését szolgálta. Kiváló alkalom volt arra, hogy lebontsuk az egymás közti gátakat, lelkileg megerősödjünk a fiatalok felé végzett szolgálatunkban.

Cseh Lajos