Időpont:
2020. aug. 23.
Kedves Imádkozó Testvérek,
a napokban azon gondolkodtam, hogy vajon vágyódik-e még az én lelkem az élő Isten után? Keresem-e vele az élő kapcsolatot, azt a bizonyos mély és bensőséges kapcsolódást, amely átformálja az emberi szívet vagy már csak fásultan borulok térdre és megszokásból imádkozok? A ti szívetek még vágyakozik Isten után? Egyszerű kérdés, nem könnyű azonban őszintén megválaszolni.
A jó hír azonban, hogy bármit is válaszoltál, Isten változatlanul vágyik arra, hogy magához vonjon, megújítson, betöltsön az Ő Szent Lelkével és szeretettel. Vár arra, hogy meggyógyítsa a szíved, felvidítsa a lelked és felhasználjon az Ő tervének megvalósításában.
Vigyük ma este Isten elé amink van, térdeljünk le úgy, ahogy vagyunk és szánjuk oda újra az életünket Istennek. Kérjük, hogy ébressze fel bennünk az iránta való vágyakozást, erősítse meg a megfáradt lelkünket és töltsön be az Ő végtelen szeretetével. Imádkozzunk azért, hogy hasznos eszközök legyünk az Ő kezében!
Kérlek még Titeket, hogy imádkozzunk a szombati Tinibátorért, hadd munkálkodjon Isten Lelke szabadon, imádkozzunk nyitott szívekért, megtérésekért, megváltozott életekért, merjünk nagyot kérni Istentől! Hordozzátok imáitokban a szervezőket,azokat, akik szolgálnak, hogy őrizze őket az Úr és adjon erőt a csüggedésben, kísértésben és hogy Ő adja a szavakat a szájukba. Köszönöm szépen!
Sok szeretettel,
Szabina
