Időpont:
2019. márc. 10.
Sziasztok,
elég félős egy alkat vagyok. Most attól félek, hogy túl hosszú leszek, de szeretnék Nektek kicsit mesélni arról, hogy mit éltem meg napokban.
"Kedvenc" félős aktivitásaim: egyedül vezetés a sötétben és több napos egyedüllét a földszinti lakásban.
Na...most ezekből az elmúlt hetekben bőven volt részem.
Úgy alakult, hogy munka miatt négy héten keresztül hétfő esténként autóznom kell.
Az első két alkalommal egy faluhelyre kellett kiautóznom. Elindultam. Nem volt teljesen ismeretlen az út, mert már valamikor jártam arrafelé.
Este hétre kellett odaérnem és szép időben el is indultam, bevettem az irányt. Pár perc telt csak el, és a telefonom erőteljesen ismételgette, hogy nem talál GPS jelet. Az az elméletem, hogy így bosszulta meg, hogy sokszor értelmetlenül nyomkodom és amikor tényleg szükségem lenne rá, akkor cserben hagy. Hát mit tehetek, mentem tovább, a köztes falukat még úgy ahogy tudtam...persze jött egy elterelés...Egy darabig a megyek a többi autó után módszert alkalmaztam...próbáltam nézni a táblákat. (Ami „pozitív”, hogy megállapítottam, hogy valószínű romlott a szemem és el kellene mennem orvoshoz.)
Bolyongások árán, de megtaláltam az egyébként egy óriási gyárkomlekszum mellett fekvő falut. Neeem, cseppet sem volt ijesztő az mellett elmenni (főleg, hogy nem tudod, hogy jó helyen jársz-e).
Visszafelé olyan körgyűrűkön bolyongtam, amit azóta sem találok a térképen, aztán egyszer csak megláttam a Hornbachot, aztán az Obit. Hála Istennek, hogy annyit járunk oda. :D…Hazaértem.
A harmadik alkalom ezen a héten hétfőn volt. Egy közeli nagyobb városnak (Lipcsének) a külvárosába kellett elutaznom, amit végképp nem ismertem. Ezen a héten Andris a férjem munka ügyben elutazott, így tudtam, hogy egyedül kell boldogulnom bármi is legyen, beleértve az éjszaka fél 11-es parkolást. Azt tudni kell, hogy ahol lakunk a parkolószerzés felér egy csatával a Trónok harcából.
Andris látva múlt szombaton a kínlódásomat azt mondta: „Gyere, ha szeretnéd elmehetünk oda meg vissza, és megtanulod az utat.“ Hát nekem több se kellett. Persze sötétben mentünk, hogy úgy jegyezzem meg. (Jó tudom, lehet Neked, aki ezt most olvasod megmosolyogtató, de vállalom. 😀 )
Hétfőn bátrabban indultam neki az útnak, mert már ismertem. Persze a GPS is ment...Az út elején még gyorsan imádkoztam, kifejezetten, azért is, hogy történjen csoda és legyen parkolóhely. Minden simán ment és amikor visszaértem emberek nem egy, hanem két parkolóhely közül választhattam.
Nagy kegyelemként éltem meg azt is, hogy az egész hét alatt csak néha inogtam meg és csak egy picit féltem itthon egyedül. Azt hiszem valahogy megedződtem addigra. Jól van, hétfőn azért szétizgultam magam.
Amikor félek, akkor megfeszül az alsó állkapcsom, összerándul minden részecském különösen a gyomrom. Olyan mintha össze akarnék zsugorodni. Ilyenkor a kezemet a mellkasomra teszem, mélyeket lélegzem, hogy megnyugodjak és arra gondolok, hogy mit mondana Jézus. Azt kell mondanom jól jártam. A „ne félj” 365 alkalommal hangzik el a Bibliában. Na én ezt kimaxolom. 🙂
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak!” Ézs. 41,10
Nem fogom azt mondani, hogy ezen az imaórán vidd az összes félelmedet (nem mintha az összeset ismernénk) Isten elé és add át neki.
Annyit szeretnék csak mondani, hogy beszélgess az Úrral, ami éppen téged a legjobban foglalkoztat...Ossz meg vele apró dolgokat, mondd el, hogy mit láttál, hogy mi idegesít, hogy mit találsz furcsának, hogy mit tartasz viccesnek. Tiszteld és féld Őt, és ismerd meg az Ő hangját.
Legyen ez az imaóra egy alkalom arra, amikor átismételed és megerősödsz abban, hogy milyen a mi Urunk. Keresd végig, hogy mik azok a tulajdonságok, amit kijelentett magáról a hatalmáról, olvasd végig, hogy ki Ő, mi mindenhez hasonlította magát. Szívd olyan mélyre magadba, amilyen mélyre csak tudod. Jelszó: töltekezz tudatosan!
Mert lesznek helyzetek, amikor félni fogsz és Ő ott lesz melletted. De, hiszek abban, ha te ismered az Ő hangját, az Ő lényét, tudod, hogy mit mondana és ez a tudás benne van a mélyen a sejtjeidben, könnyebben kocsikázol végig ezeken a megpróbáltatásokon.
A félelmem beigazolódott, rettenetesen hosszú lett, de köszönöm, hogy türelmesen végig olvastad. 🙂
Áldott imaórát,
Abigél
