Kedves Imaharcosok
"Figyelmeztesd az embereket, hogy ne felejtsék el ezeket: rendeljék alá magukat azoknak, akik hatalmat kaptak és uralkodnak felettük, és engedelmeskedjenek nekik! Legyenek hajlandók mindig jót tenni!
Ne mondjanak rosszat senkiről, éljenek békességben mindenkivel, legyenek udvariasak! Viselkedjenek mindenkivel kedvesen és szelíden! Titusz 3.1-2 (EFO).
Ne ítéljetek és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok és nem lesz kárhoztatásotok.Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik. Lukács 6,37
Mostanában közösségeket, emberi kapcsolatokat látok tönkre menni magam körül, azért mert megsértődnünk, irigykedünk, lebeszéljük egymást, mert úgy gondoljuk, csak úgy jó, ahogy mi csináljuk.
Nekem nagyon sok imám szólt arról, hogy miért van ez így és én mit tudok csinálni ebben a szituációban.
És az utóbbi időben erre jutottam. Az Isten szerinti kiút a megbocsátás. Olyan sokszor elmondom.... "bocsásd meg vétkeinket miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". Mégis annyira keveset élek meg belőle.
Szóval elhatároztam, hogy ahelyett, hogy vádaskodjak, felhánytorgassam a dolgokat vagy elkülönüljek a emberektől, azért mert megbántottak - megbocsátok (lehetőleg még az nap.... nem igazán lehet ezt halogatni, mert az csak egyre nehezebbé válik)
Tudatosan megbocsátani embereknek, közösségeknek - akkor is ha még érzek magamban haragot vagy kiábrándultságot. Megbocsátani számomra annyit jelent, hogy már nem én ítélkezek az emberek, szituációk felett, hanem átadom az mindezt ISTENNEK.
Kérlek a mai estén imádkozzunk és bocsássunk meg azoknak akik ellenünk vétkeztek
Sok szeretettel
Cs. Eszter
3 PERC az Élesztő-ért: Hordozzuk imában ezt a találkozót, hogy Urunk kezében áldott eszköze lehessen a résztvevők megtérésének, épülésének, keresésének-találásának!
