Időpont:
2016. febr. 21.
„Íme kiment a magvető vetni, és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Mások tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Akinek van füle, hallja.“ (Mt 13,3:9)
Ezzel a példázattal kapcsolatban része voltam egy jó beszélgetésnek a minap. A leginkább az első eset foglalkoztatott minket, hogy vannak emberek (a barátaink között is), akik teljesen közömbösek Isten igéjével szemben, nem foglalkoztatja őket, van-e valami a halál után, elég nekik ez a földi élet. Tudunk-e tenni értük valamit?
Szeretném, ha ezen az imaórán leginkább rájuk koncentrálnánk. Ha ismersz személyesen ilyen embert, akkor imádkozz érte, hogy Isten billentse ki ebből a közömbösségéből, hiszen Neki minden lehetséges.
Szeretettel és imádsággal
Zsuzsóka
