Sziasztok Imaharcosok!
Pár napja lezárult életemnek egy szakasza. Sok sírás, harc, nehézség volt benne, volt, hogy már teljesen feladtam, de Isten NEM! Ő elegyengette előttem az utat, mert mindenképp akarta, hogy végigmenjek rajta. Visszatekintve hatalmas hála él a szívemben a megpróbáltatásokért, sőt a kudarcaimért is, mert megtapasztalhattam, mennyire nagyon gondoskodik rólam Mennyei Édesatyám.
A rendelkezésünkre álló egy órában álljunk meg, gondolkodjunk el mindennapjainkon, nehézségeinken, örömeinken, azon hogy merre haladunk, és hogy Isten merre vezet minket. Lehet, hogy teljesen értelmetlennek tűnik amit csinálunk, vagy ahol épp vagyunk, de a legváratlanabb pillanatban lehullhat a lepel és kristálytisztán elénk kerülnek a miértjeinkre a válaszok.
Imádkozzunk kitartásért, vegyük észre és adjunk hálát a nekünk bár aprónak tűnő, de valójában óriási ajándékokért és gondviselésért, ami nem úgy érkezik és nem akkor amikor mi úgy gondoljuk, hanem amikor tényleg szükségünk van rá.
Áldott, napsütötte vasárnapot! 🙂
Zsóka
u.i. 3 PERC