Időpont:
2014. nov. 9.
Sziasztok!
„Aki hisz benne, meg nem szégyenül.“ (1.Pét 2,6)
Pár héttel ezelőtt volt alkalmam újra megbizonyosodni, hogy tényleg mennyire igaz ez az ige.
Egy konferencián kellett előadnom, ami számomra egy nagy próbatétel volt. Tudtam, hogy nem véletlenül kaptam Istentől ezt a feladatot, és hogy Ő mindig csak akkora terhet, vagy próbát ad, amit képes vagyok elviselni, megoldani. Ennek ellenére volt bennem félelem és bizonytalanság, hogy vajon képes leszek-e erre az egészre. Csakis akkor találtam nyugalmat, amikor teljesen Rá bíztam magam. Később is, amikor az előkészületek alatt újra és újra előjöttek bennem a kétségek, ebből merítettem erőt. Aztán eljött a konferencia előtti este, amikor ezzel az igével biztatott:„Aki hisz benne, meg nem szégyenül.” Teljesen biztos lehettem, hogy Ő a kezében tartja a dolgokat. Ezt az is jól mutatja, hogy azelőtt még sohasem sikerült annyira nyugodtan és koncentráltan előadnom egyetlen prezentációmat sem. Ráadásul még csak a hangom sem remegett. 🙂
Mindenkinek különféle megpróbáltatásai és kihívásai vannak az életében. Kérdés az, hogy ezeket hogyan próbáljuk megoldani: egyedül, vagy Istennel? Rá merjük-e bízni magunkat Istenre? Hagyjuk-e, hogy Ő vezessen, segítsen át minket a nehézségeken, nyugtasson amikor félünk, idegesek vagyunk?
Szeretném, ha imában gondolnánk:
- azokra, akik külföldön önkénteskednek, dolgoznak vagy tanulnak, hogy Isten vigyázzon rájuk, segítse és erősítse őket minden nap, minden helyzetben;
- azokra a családokra, akik nemrég vesztették el valamelyik családtagjukat, hogy Istennél békét és megnyugvást találjanak.
N. Emese
u.i. Imában hordozzuk az üldöztetést szenvedő testvéreinket!
