Az ifjúsági munka nem csupán játékból és közös programokból áll – komoly felelősség és elhivatottság kell hozzá. Éppen ezért gyűltek össze idén is az Országos Firesz Vezetőség támogatásával fiataljaink, segédvezetőink és vezetőink az IVK-n . A konferenciának idén március 27–29. között a budapesti Ráday Ház adott otthont.
Az idei alkalom központi témája a Helyreállítás volt. Ez az esemény - megszokhattuk már-, hogy nem egy átlagos konferencia volt, hanem egy intenzív szakmai és lelki műhely, ahol a résztvevők előadásokon, gyakorlati modulokon és kiscsoportos beszélgetéseken keresztül kaptak eszközöket ahhoz, hogy saját közösségeikben hitelesebben és felkészültebben szolgálhassanak. A szakmai programot színesítette az Expo is, ahol a különböző protestáns és evangélikus felekezetek szervezetei mutatkoztak be, további kapcsolódási pontokat kínálva a fiataloknak.
Megkérdeztük a résztvevőket, hogyan élték meg ezt a pár napot:
Mi motivált arra, hogy részt vegyél az IVK ifjúsági konferencián?
Balogh Fanni: „ Az motivált, hogy tudjak fejlődni a hitemben, felkészültebb ifivezetővé válhassak, és hogy többet tanulhassak.”
Édes Erzsébet: „ Már sorozatban ez az ötödik IVK konferenciám. Nagyon színvonalas és támogató alkalom azok számára, akik fiataloknak hirdetik az evangéliumot. Nagyon áldásos előadásokat és szemináriumokat hallottam már, amik velem jönnek, és már több mindent tudtam kamatoztatni a Duna Mentében végzett szolgálatomban is. Az motivált, hogy újra tanulhassak és gazdagodhassak! És persze a kapcsolatépítésre is szuper lehetőség adódik mindig.”
Szerinted mi különbözteti meg ezt az eseményt más ifjúsági rendezvényektől?
B. F.: „ Mivel ez egy képzés volt, nem voltak játékok, jégtörők, számomra nem pont a közösségépítés ilyenkor a lényeg, hiszen rengetegen vagyunk, hanem az, hogy fejlődjünk, tanuljunk, de mellette meg jól érezzük magunkat.”
Mi volt számodra a legemlékezetesebb pillanat?
É. E.: „ A szombat esti plenárison elhangzott igei üzenet mindenképp megmarad bennem. Mégpedig azzal kapcsolatban, hogy a helyreállítás folyamatában az Úr Isten nem elítélni akar, mikor rávilágít valamire, hanem könyörülni. Isten nem megaláz, hanem azt mondja: enyém vagy.”
Kenés Virág: „ Számomra is mindig a plenárisok a legemlékezetesebbek. A dicsőítések szívhez szólóak, ahogy a hangjaink egybeolvadnak és együtt énekelhetünk az Úrnak. Olyan jó, ahogy feltöltődünk egy hétvége folyamán, és abból táplálkozhatunk az év közben.”
Beňadik Sára: „ Amikor Csomós József az előadásán Ádámot imitálva szétnyomta a kígyót a levegőben. Komolyra fordítva a szót, inkább azt mondanám, hogy, amikor az Identity in Christ modulunkban Anne az identity, purpose és belonging jelképeként általa horgolt virágot, pillangót és szívet adott nekünk. Az egész modul alatt sok újat tanultam és értettem meg, de ez a jelképes mozzanat/ajándék a végén teljes keretbe zárta az egészet.”
Tanultál valami újat, amit a jövőben hasznosítani fogsz?
B. S.: „ Megint csak Csomós Józsefet tudom felhozni. Nagyon sokszor merül fel témaként a szexualitás és az LMBTQ, és Józsi bácsi olyan képekkel magyarázta el és értette meg velem bizonyos dolgoknak a működését - ráadásul tök poénosan- , hogy teljesen letisztultak a gondolataim, és a jegyzeteim alapján most már rugalmasabban fogok tudni erről a többi fiatallal beszélgetni úgy, hogy mindennek az Isten-képű formáját tudjam elmondani.”
A hallott előadások közül volt-e olyan, amely alapvetően megváltoztatta a gondolkodásodat egy fontos kérdésben?
Varga Antónia: „ Igen, a modulomnak és néhány sufninak köszönhetően megerősítést kaptam abban, hogy másokat közelebb vinni Istenhez úgy lehet, ha én magam is közel vagyok hozzá, élő s mély kapcsolatot ápolok vele. A hitelesség nem a szavak erejében rejlik, hanem a személyes életemen keresztül tudok igazán jó példát mutatni az ifiseknek. Ez arra ösztönöz, hogy tudatosabban időt szánjak az elcsendesedésre, lelki növekedésre a mindennapokban. Hiszem, hogy ha a kapcsolatom az Úrral erős és közeli, könnyebben tudom segíteni őket az útjukon.”
Visszatérnél jövőre is, miért?
Gríger Kriszta: „ Idén negyedik alkalommal vettem részt az IVK-n. Az ifisek közti szolgálat önmagában is sok örömöt és csodát rejt, de könnyű kifáradni benne. Számomra ez a konferencia éves feltöltődés, hogy ne égjek ki időközben. Önmagamról, a szolgálatról, Isten országáról minden alkalommal többet tudok meg, mint ahogy mentem. Nagyon szeretem, hogy ilyenkor összegyűlünk mi, felvidéki ifimunkások is és találkozunk egymással.”
Képezzük magunkat együtt legközelebb is!
Olláry Andy
