Igaz voltál és kegyes. Telve Vele. Egy életet várakozásban töltöttél, mert ígéretet kaptál. Olyat, amit más talán nem. Annak hittél, akinek sokak nem.
Örömre derültél... Halleluját énekeltél, dicsőítetted és magasztaltad Őt, mert hallottad az angyalsereget. Annak hittél, aki azt mondta bár a legkisebb vagy, Fejedelem származik belőled.
Elcsüggedtél... Fájdalmas szívvel nézted az ellenség tombolását, mert tudtad, hogy életekbe kerül majd. Térdre rogytál, mert testközelből érezted a hiányt. A szívet darabokra tépő gyászt.
Figyeltél... Aznap meghívást kaptál, hogy elindulj. Egyenest a templomba mentél. Sose voltál izgatottabb.
Közeledtek. Halk léptekkel, remegő szívvel hozták Őt. Olyat tettél, amit talán kevesen. Karjaidba vetted Őt.
Ragyogó békesség sugárzott arcod minden vonásából. Nem tudtál mást, mint áldani az Atyát, ...mert látta szemed Üdvösségedet.
eRZSé
Lukács ev. 2,25-35 Simeon éneke
