„Az elmúlt évem tele volt mélységekkel és magaslatokkal. Ezekben a helyzetekben nagyon sok erőt tudtam meríteni az éves igémből, ami Jób könyvében van megírva: Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet. A szomorúságot az öröm váltja, de egy dolog, aminek állandónak kell lennie ezekben az állapotokban, az a hálaadás.”
Beszélgetés Görög Lászlóval, a Firesz – Abaúj-Zemplén területi elnökével.
kérdező: Olláry Andrea
Volt az évek során olyan ,,istenélményed˝, amire szívesen emlékszel vissza?
Úgy gondolom, hogy minden ember élete, az év 365 napja tele van istenélményekkel. Talán azzal a különbséggel, hogy mi keresztények tudatosítjuk, hogy kitől kapjuk ezeket. A napjaimat sok ilyen apró élmény gazdagítja. Csak hogy egy párat kiemeljek: az idei ÉlesztŐ végeztével, ha még emlékszel, ti vittetek ki a váci vasútállomásra. Amint a pénztárhoz léptem, hogy megvásároljam a menetjegyeket, hirtelen elfelejtettem, hogy melyik vonatokat néztem ki. Nyúltam is rögtön a zsebembe, hogy megnézzem a telefonomat, de az nem volt a zsebemben. Mini szívroham kapott el, hogy én most elindulok az ország egyik felébe, míg a készülékem a másik irányba tart. Lefagytam, nem tudtam, hogy mitévő legyek, amikor is kinéztem a bejárati ajtón, és azt láttam, hogy egy 20 méterre megálltatok. Iszkiri, elkezdtem utánatok futni, nehogy elinduljatok. A telefonom végül meglett, és békében szálltam fel a vonatra. Ilyen nem csak a filmekben létezik. Nem akarom elhinni, hogy ez mind csak a véletlen műve lett volna…
Egy másik apró élmény, amire szívesen emlékszem vissza. Tavasszal fáradtan vártam az autóbuszra – nem, nem csak közlekedési eszközökkel kapcsolatban vannak istenélményeim –, amikor egy kellemes melegség járt át. Akkor a századik zsoltár egy sora jutott eszembe: „Mert jó az Úr...” (Zsolt 100,5)
Tudnál nekem arról mesélni, hogy mikor csöppentél bele a Fireszbe? Volt olyan személy, aki nagy hatással volt rád?
Gyerekkoromban én is sokat táboroztam. Ezek mind keresztyén táborok voltak. Eleinte görögkatolikus, majd református. Akkoriban nem nagyon tudatosítottam, hogy ezek a református táborok a Firesz által valósultak meg.
Több olyan személy is akad, aki hatással volt rám: Langschadl István, Kiss Miklós és felesége, Kiss Lia. Ők állandó, oszlopos tagjai voltak a táboroknak. Ha valaki azt mondja nekem, hogy ÜdítŐ, a mai napig ők jutnak róla eszembe. Remélem, hogy egyszer valaki a mostani csapatunkra és rám is így fog visszagondolni. Elsősorban István hatására vettem részt ezekben a gyerektáborokban, aki a lelkészem volt, majd az ő biztatására megjelentem más fireszes alkalmakon is. Ekkor vált „szívügyemmé” az ÜdítŐ, majd később a Firesz is.
Ha már Firesz, be tudnád mutatni kicsit a saját területi egységedet?
A Firesz – Abaúj-Zemplén (AZTE) Szlovákia keleti egyházmegyéiben (szerk. Gömör, Abaúj-Torna, Zemplén és Ung) végez ifjúsági missziót, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház gyülekezeteit szolgálva.
Minden szervezet életében egyszer eljön az a pillanat, amikor elő kell venni egy új lapot, mert a régi már betelt. Úgy gondolom, hogy Kiss Miki 2017-ben látta meg az erre megfelelő időt. Ezt nevezik felfrissülésnek.
2019-ben Miki megkeresett és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk, és ezzel a szolgálat egy másik oldalát is kipróbálni. Így kerültem bele akkor egy dinamikus csapatba. Amit ott sikerült megélni és elérni, az maga volt a csoda. Szívesen emlékszem arra az időszakra. A következő ciklusban, azaz a jelenlegiben, azt a feladatot kaptam, hogy területi elnökként vezessem és képviseljem az AZTE-t hat további társammal együtt. Számomra ez egy megbízás és nem egy státusz, mint azt sokan tévesen gondolják. Ennek is megvannak a maga szépségei és nehézségei, valamint abban is bizonyos vagyok, hogy vannak, akik jobban helytállnának ebben a ,,pozícióban˝. Mégis erre a három évre én kaptam ezt a megbízatást. Igyekszem ennek eleget tenni, az összes tálentumom kihasználásával.
Amikor a keresztények azon dolgoznak együtt, hogy többet tegyenek Isten dicsőségére, akkor ez szerinted milyen tanúságot mutat a világnak?
Szolgálni, az valami fantasztikus érzés a véleményem szerint, mert „...aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld. 11,25) Ami ennél is jobb, ha az ember ezt egy csapat részeként teheti. Mennyivel jobb és egyszerűbb egy célért küzdeni közös értékeket valló csoport részeként, mint egyedül.
Mindemellett, ha az Isten áldását is elkérjük a munkánkra, akkor mindenre is képesek vagyunk. Szerintem ez egy jó tanúság a világnak. Éppen ezért állandó téma, ill. imatéma a vezetőségünkben a Firesz – Duna Mentével való közös munka is. Hála Istennek, a járvány alatti lezárások alatt sikerült megszilárdítani a két egység közti kommunikációt és közös munkát is.
Szívből örülök, hogy megemlítetted a közös szolgálatot. Ki tudnál esetleg emelni pár példát?
Természetesen sok példa van erre, de elég csak a közelmúltba tekintenünk a Firesz országos rendezvényére, az Élesztőre. Pünkösd alkalmából a rimaszombati gimiben szolgáltunk közösen, online évnyitó istentiszteletet tartottunk, vagy említhetném azt is, amikor a lezárások alatt imaéjjelt szerveztünk. Mind-mind áldott alkalom volt. SDG!
A belső kapcsolatok és a közösség egyre erősödik. Mi a helyzet a további kapcsolatokkal, gondolok itt a környező gyülekezetekre. Mennyire ismerik az AZTE-t, van esetleg közös szolgálat, ha igen mennyire gördülékeny a misszió?
Személyesen azt vallom, hogy nincs Firesz egyház nélkül. A mi feladatunk az, hogy elérjük a fiatalokat és fokozatosan az egyházunkba vezessük őket. Ez elképzelhetetlen lenne a gyülekezetek, egyházmegyék, és az élükön álló lelkészek és esperesek nélkül. Abban az áldott helyzetben vagyunk, hogy a lelkészek jelentős része jelenleg is aktív fireszes, vagy az volt. Akit egyszer a Firesz „megfertőz”, az örökre a szívébe zárja azt.
Én úgy érzem, hogy szeretnek minket a gyülekezetek és a lelkészek. Eddig nem fordult olyan elő, hogy megkeresésünkre bárkitől is elutasítást kaptunk volna, éppen emiatt a nyitottság miatt tudjuk őket bevonni a szolgálatunkba is.
Mit tapasztaltatok a fiatalok között végzett szolgálat során? Véleményed szerint mire lenne a legnagyobb szüksége a kereső nemzedéknek?
Teljesen át tudom érezni és meg tudom érteni a fiatalabb korosztályt foglalkoztató kérdéseket, témaköröket. Ki vagyok? Miért vagyok? Mi az én célom? Párválasztás, önkép... Az alkalmainkon ezekre a kérdésekre is próbálunk a tinikkel együtt választ találni a Biblia tükrében. Ami ezeknél égetőbb probléma, az az élő kommunikáció hiánya. Az elmúlt 2-3 évben az online térbe szorultunk, ahol csak chatelve beszélgettünk egymással, és magamon is tapasztalom, hogy sokszor face to face beszélgetések közben beáll egy kínos csönd, ami ugye a közösségi oldalakon folytatott üzenetváltások közben nincs. A mai generációk az életük egy nagy részét az interneten élik, éppen ezért, a mi feladatunk az is, hogy arra a kis időre, amíg velünk vannak, megmutassuk nekik, hogy mennyivel szebb és izgalmasabb a való világ.
Milyen célokat tűztetek ki a jövőre nézve? Milyen programokra hívogatjátok a résztvevőket?
Legfőbb célunk, mint minden keresztyén ifjúsági szervezetnek az evangélium hirdetése. Éppen ezért több apróbb csoport létrehozásán dolgozunk. Egy ilyen csoport már az elmúlt évben is működött Kassán „Agapé” név alatt, ahová a Kassán és a vonzáskörzetében tanuló középiskolásokat és egyetemistákat várjuk havi rendszerességgel. Egy hasonló kezdeményezés van kibontakozóban Bodrogközben is, de erről még nem árulhatok el többet. Augusztus végén kerül megrendezésre a „Nézz fel!” című alkalmunk, ahol társszervezők vagyunk. Ez egy ifjúsági alkalom, ahol nem csak a tábortűz, de az Örökkévaló közelségének melegében is kémlelhetjük majd a csillagos eget! Szeptember elején a Zempléni Református Egyházmegye családi délutánján fogunk szolgálni, ahol kávéra, frissítőkre és egy kellemes beszélgetésre fogjuk várni a családokat, majd október végén imaéjjelt szervezünk, ahogy azt szoktuk. A többi még előttünk is titok.
Ennyi program és szervezés mellett remélem, hogy jut időd a lelki feltöltődésre és a pihenésre is!
Nem az a kérdés, hogy van-e rá idő, a lelki feltöltődésre az embernek mindig meg kell találnia az időt. Legyen az bibliaolvasás, egy IFI, istentisztelet vagy egy kellemes beszélgetés a lelkészünkkel. Egyszer egy áhítatban hallottam, hogy a szolgálatban ki lehet merülni, ha az inputok száma nem egyezik meg az outputok mennyiségével. A munka után fontos a pihenés. Sajnos én is azok közé tartozom, akiknek ezt nehéz betartani. Szeretem a határaimat feszegetni, bár sokszor addig feszítem a cérnát, amíg az egyszer csak elszakad. Ilyenkor jön a nagy mélyrepülés és koppanás, de a legszebb ebben az, hogy a legmélyebb pillanatainkban is Ő ott van velünk, és segít újból talpraállni és elrugaszkodni.
„A végtelenbe és tovább!” – ahogy az egyik kedvenc meseszereplőm mondta.
Így a végére engedj meg nekem négy sort az egyik kedvenc dalomból, ami egyszer a fent említett koppanásból segített fel:
„Igaz jóság, irgalom minden rendelése,
Csak az érti valóban, aki bízik benne.
Jóság, hűség kezed minden műve.
Szent vagy, jó vagy, áldunk mindörökre.”
