,,Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.“ (2 Timóteus 1,7)
Hányszor hallottátok már azt a mondatot, hogy „ne félj“? Én rengetegszer. Ennek egy fő oka van: nagyon sok mindentől félek. Félek például a hangyáktól, a futó baromfitól; a liftben, a sötétben, az orvosi vizsgálatoktól, a tömegben, a vizsgáktól, a nyilvános beszédtől, az elutasítástól, egy fontos személy elvesztésétől, a felkészületlenségtől, az elszalasztott lehetőségektől. De ugyanígy félek attól, hogy valamit rosszul teszek vagy mondok, ezzel megbántva a szeretett személyt. Félek az egyszeri, vissza nem térő pillanatok elmulasztásától. És a sort még hosszú ideig tudnám folytatni. Bevallom, így leírva hajmeresztő látni, mennyi mindentől félek, annak ellenére, hogy Isten szava világosan szól, és mondja: „Ne félj!“
A Bibliában sokszor előfordul a „ne félj“ kijelentés bármilyen formája. Ez számomra azt jelenti, hogy Isten ki akarja hangsúlyozni, mert tudja, mennyi mindentől meg tud az ember rettenni. „Ne félj, csak higgy!“ Ezt az igét nagyon sok helyre függesztettem már ki, hogy mindig előttem legyen. Számomra mintha azt az üzenetet hordozná magában, hogy a félelem ellenszere a hit.
A Bibliában több helyen is megjelenik a félelem, most mégis két történetet szeretnék kiemelni. Elsőként is, ahogyan Jézus lecsendesítette a tengert (Márk 4,35–41). Tudjuk, odakinn nagy vihar van, a tanítványok teljesen kétségbe vannak esve, Jézus pedig mindezek közben békésen alszik a hajóban. Végül felkeltik őt, attól félve, hogy mindannyian elvesznek, de Jézus szavára elül a vihar, ezáltal megmenekülnek. Ha a hajó életünk metaforája, akkor rá kell jönnünk, hogy ez a történet rólunk szól. Jézus ugyanis itt van velünk életünk hajójában. Mi ennek ellenére mintha tudomást sem vennénk Róla – megrettenünk a viharban, majd mikor már végképp nincs más lehetőség, akkor kérdőre vonjuk Őt. Pedig Ő ugyanabban a hajóban van, mint mi, és pontosan ismeri a helyzetünket. Mi ennek ellenére, Jézussal az oldalunkon is mennyiszer kétségbe tudunk esni...
Második történetként Péter vízen járása (Máté 14, 22–33) jutott az eszembe. Bizonyára ezt is sokan ismeritek (megj.: a Hillsong Óceánok c. dala is erről szól). Én nagyon sokáig féltem a mély vízben. Egyszer viszont erőt vettem magamon, és bátran úszkálni kezdem, egyre távolabb a parttól, majd hirtelen eszembe jutott, hogy itt már nem ér le a lábam, és annyira megrémültem, hogy épp a riadtságom miatt kerültem a víz alá. Pont ahogy Péterrel is történt. Jézus szavára elindult a vízen, egyik lépés ment a másik után, majd miután levette a tekintetét Jézusról, észrevette az erős hullámokat – és ekkor kezdett süllyedni. Pontosan ezzel a történettel tudnám a legjobban szemléltetni a félelmeket. A félelmeink valósak! A Pétert körülvevő erős hullámok nagyon is valósak voltak. Te, aki a jövőtől félsz – teljesen jogosak a félelmeid: a világ valóban kiszámíthatatlanul változik. A pók is bizonyára bármelyik nap feltűnhet a szobádban. És a vizsgán is felmerülhet olyan kérdés, amire egyáltalán nem vagy felkészülve. Isten nélkül az élet végtelenül félelmetes. Sőt, ha leveszed a tekinteted Jézusról, egyre több okod lesz félni. De Rá nézve, Benne teljesen megbízva már nem marad okunk a félelemre. Karl Barth írja, hogy „a bátorság olyan félelem, amely már elmondta az imáit“.
A Zsoltárok könyvében Dávid a bizalmat említi, mint a félelem ellenszerét: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?“ Meg kell hát látnunk, hogy az Istenbe vetett teljes bizalom a kulcs a félelem legyőzésére. Ha hisszük, hogy egy ilyen hatalmas Istenünk van, akinek gondviselése meg tud bennünket védeni bármitől, akkor mégis mi okunk lenne félni? „Mert nem lehet annak félelme, kinek a Mindenható védelme.“
Lélek add, hogy Benned teljesen megbízzak,
A vízen bátran Veled járjak, bárhová hívsz, menjek.
Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni.
Taníts teljes hittel járni, jelenlétedben élni.
(Hillsong - Óceánok)
Melinda
