„Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.” (János 13,34b)
Néhány éve valaki megkérdezte tőlem, mit kívánnék, ha biztos lennék benne, hogy teljesül. Röpke gondolkodás után megfogalmazódott bennem a válasz: legyen több szeretet a világban. Elképzeléseim alapján ugyanis ahol ott van a szeretet, ott már nem marad hely a békétlenségnek, a mások iránti rossz szándéknak. Ismerősöm felém fordulva tovább folytatta a kérdezést: „És te mit teszel ezért?” – kérdezte. Válaszomat meg sem várva csak annyit mondott, az a legjobb, ha a szeretet a leghétköznapibb cselekedeteimben jelenik meg.
Nem tudom, ismerősöm mennyire tudta, hogy épp egy bibliai igazságra hívta fel a figyelmem, hisz János első levelében is erről olvashatunk: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal˝. Pál apostol írja: „A szeretet nem tesz rosszat felebarátjának”. Nem tenni a rosszat. Megtenni a jót még akkor is, hogyha ezt egyáltalán nem viszonozzák. Azt hiszem ezek már kezdik körvonalazni, hogyan is jelenhet meg a szeretet a mindennapokban.
Véleményem szerint másokat igazán szeretni egyáltalán nem egyszerű. Persze, könnyű szeretni azt a barátunkat, aki tőlünk távol van, vagy aki mindig kedvesen bánik velünk, esetleg, akitől folyton csak jót kapunk. Szeretjük őket nehezebb pillanataikban is? Esetleg tudjuk szeretni azokat is, akik megbántottak, akikben akkorát kellett csalódnunk, hogy úgy gondoljuk, egyáltalán nem érdemlik már meg a szeretetünket?
A szeretet időnként feladást és lemondást jelent – lemondást a másik ember javára, semmit sem várva cserébe. Logikusan nézve nem mindig éri meg, de valójában a szeretet sohasem hiábavaló. Nem tudhatod, hogy a másik ember épp mivel küzd, éppen ezért úgy gondolom, a legnagyobb dolog, amit adhatsz másoknak, az a szereteted: a figyelmed, az odafigyelésed, melyek mind-mind azt mutatják, hogy a másik fontos számodra. Néha mégis annyira hajlamosak vagyunk fukarul mérni a szeretetet. Valahogy mégis, mikor arról van szó, hogy ki kell mások iránt mutatni a szeretetünket, azt sem tudjuk, mihez fogjunk, mert nagy dolgokra gondolunk, holott a szeretet annyira hétköznapi! Ott lehet egy apró figyelmességben, egy mosolyban, egy jó szóban, egy ölelésben, egy biztatásban…
Ne feledd: a szeretet sohasem passzív, hanem mindig cselekvő. Arra bátorítalak hát téged, hogy őszinte cselekedetekkel mutasd ki a szereteted, ne csupán üres szavakkal. Merd továbbadni azt a szeretetet, amelyet Istentől kaptál!
Melinda
