Mielőtt belevágunk, kérlek nyisd ki a Bibliádat Sámuel első könyvének a 18. részénél, és kérlek olvasd el az első öt igeverset!
Talán még emlékszel arra a pillanatra, amikor először vezettek be az óvodába. Ha mégse, akkor biztos vagyok benne, hogy képes vagy elképzelni, hogy mi történik, amikor egy kis emberke beteszi a lábacskáját a számára világot jelentő falak közé. Fogja magát, és ahogy csak tud, rohan valamelyik játékhoz, ami megtetszett neki, majd a következő pillanatban szeretné azt megosztani valakivel. Ha minden jól alakul, a gyerekek elkezdenek egymással játszani, s megbeszélik, hogy kinek húzták meg a haját ebéd közben, vagy hogy melyik kislánynak adtak titkos puszit.
A következő állomásunk az általános iskola, ahová már egy picit félve léphettél be, de mégis tele izgalommal: mégis mikor fogok már tudni olvasni és számolni? Beléptél az osztályba, ahol megcsapott a kréta illata, és a tanító néni leültetett egy másik gyerekkel egy padba. Bátortalanul, de elkezdtetek beszélgetni, majd hirtelen olyan jóban lettetek, mintha már ezer éve ismernétek egymást. Közös sustorgások a matek órán. A pad alatti titkos galacsingyűrögetés és annak eldobása, miután úgy tettetek, hogy ti nem láttátok, hogy ki is dobhatta azokat, pedig mindenki tudta, hogy ti voltatok…
Majd a várva várt középiskolai élet következett. Az osztályban létrejövő kisebb csoportok, vagyis klikkek kora. Amikor a saját magad elé állított elvárások mellett a tanároknak, szülőknek is próbáltál megfelelni. Ilyenkor talán már jóval nehezebben tudtál barátokat találni. Olyanokat, akiknek egy hosszú tanítási nap után elsírhattad a lelked fájdalmait, s akikkel közös programokat szerveztetek, vagy annyira egymásra hangolódtatok, hogy még a téli és a nyári szünetekben is egymásnál „tanyáztatok”.
Bátran felteheted most nekem a kérdést, hogy mégis mi a közös ezekben a kis leírásokban? A válasz nagyon egyszerű: egymás megismerésének a folyamata, a barátok és a mindannyiunk életét, kapcsolatait befolyásoló természetes változások. Ezzel a három ponttal kezdődött Dávid és Jonatán, a Biblia egyik legszebb barátságának a kezdete is. Keresztyén emberként fontosnak kell tartanunk a barátságot, és jól megválasztani a barátainkat, mint azt a Lélek segítségével Jonatán is tette, mert: „Van barát, aki pusztulásba vezet, de van olyan is, aki hűségesebb, mint a testvér.” (Péld 18,24)
Ha bölcsen és Istennek tetsző módon választjuk meg a barátainkat, akkor a hitünk és az Úrral való kapcsolatunk is erősödni fog. Gyertek és nézzük meg, hogy mit tanulhatunk meg Dávidtól és Jonatántól a barátságról...
folyt.köv.: A szeretet összefog
G. Lacu
