Az állandó változásról (III. rész) – Fiatal Reformátusok Szövetsége

Az állandó változásról (III. rész)

Az állandó változásról (III. rész)

„Akkor ezt mondta Jonatán Dávidnak: Menj el békével!” (1Sám 20,42)

   Saul eleinte kedvelte Dávidot, annyira, hogy a hadsereg vezérévé is tette. Majd egy hirtelen csavar jön a történetbe, mivel Saul irigy lesz Dávidra, ugyanis az utcán éneklő asszonyok többre tartották Dávid „teljesítményét”, mint Saulét. Ez a váratlan fordulat gyökeres változást hoz Jonatán és Dávid barátságába. Jonatán próbálkozik Dávid és Saul kibékítésével, de kevés sikerrel. Dávid ekkor már bujdosásra kényszerül. Találkozik Jonatánnal, mindketten sírnak, és elbúcsúznak egymástól, mert tudják, hogy Dávidnak ezek után már véglegesen is bujkálnia kell. 

   Létezésünk egyik alapja – véleményem szerint – találkozások és elválások sorozata. Embereket ismerünk meg, majd felejtünk el. Emberek jönnek és lépnek be az életünkbe, majd könnyen, néha nehezebben libbennek tovább. Sok barátra tehetünk szert az évek alatt, de egy idő után sokukkal megfakul a barátság. Ha véletlenül összefutunk az utcán, van, hogy ugyanott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk évekkel ezelőtt. Sajnos vannak olyan esetek is, amikor kínos csöndben állunk egymás mellett, mint valami idegenek, akiknek semmi köze se volt egymáshoz.

   Sokszor éltem át én is hasonló szituációt. Megtörtént már, hogy annyira ragaszkodtam valakihez, hogy szemet hunytam afelett, hogy nap mint nap megsebzett. Nem vette figyelembe az érzéseimet vagy azt, hogy mi az, ami jó nekem. Ilyenkor nem kell félni kilépni a barátságból. El kell hinni, hogy Isten valami jobbat készített a számunkra, mint ahogy azt megígérte. Kellemetlennek élheted meg akár azt is, hogy a barátodnak párkapcsolata lesz. Ilyenkor jellemzően a párkapcsolat kerül az első helyre, és te a háttérbe szorulsz. Akkor is törődni kell a barátainkkal, ha éppen szerelmesek vagyunk, de tiszteletben kell tartani, hogy a fontossági sorrend megváltozott. 

   A barátságok változnak, sokszor véget érnek, és ez éppen lehet annyira fájdalmas, mint egy szakítás vagy más fájdalommal járó történés. Tudatosítani kell, hogy a változás az teljesen természetes folyamat. Nem baj, ha fájdalmat, dühöt vagy haragot érzel. Szerinted Dávidnak és Jonatánnak könnyű volt? Sok időbe telhet, míg tovább tudsz lépni, magad mögött hagyni egy számodra fontos barátságot, de tudd, hogy mindig van melletted valaki (Isten), aki elkötelezte magát, hogy mindenkit meggyógyít, akit megsebzett a világ. 

   Ha nem figyelünk oda, és nem teszünk meg mindent a barátságunk épüléséért, akkor ezek a kapcsolatok elhalványulhatnak. Így lesz az, hogy akivel eddig az emlékeket gyűjtöttük, maguk is emlékké válnak. Ha idáig eljutottál, akkor kérlek keresd fel azt az embert, aki a sorok olvasása között az eszedbe jutott, és kérdezd meg tőle, hogy hogy van, és engedd, hogy eltöltse a szíveteket a közös emlékek melegsége. 

 

G. Lacu