„És szövetséget kötött Jonatán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát.” (1Sám 18,3)
Ha figyelmesen elolvastad a 18. rész első versét, azt vehetted benne észre, hogy Jonatán csak azután kötött komoly barátságot Dáviddal, miután beszélgettek, jobban megismerték egymást. Egy kapcsolat azon áll vagy bukik, hogy hogyan tudunk kommunikálni a másik féllel, pláne, ha ismerkedésről van szó. Ha megtanuljuk felismerni és szavakkal kifejezni az érzéseinket, gondolatainkat, vágyainkat vagy szükségleteinket, az segít megérteni a másik ember mélyebb gondolatait is.
Jonatán környezetében nagy változások mentek végbe. Apja, akivel mindeddig szoros kapcsolatot ápolt, s aki korábban alázatos ember volt és Istennek tetsző életet élt, hirtelen megváltozott, és engedetlenné vált. Egy nehéz időszak következett az életében. Egyszerre féltette a tőle eltávolodott apját és a népet, hogy mit fognak elszenvedni az apja arroganciája miatt. Ezek a dolgok segítenek nekünk olvasóknak megérteni, hogy miért is alakult ki ilyen gyorsan egy barátság. Az előzmények segítenek megérteni, hogy Jonatán miért nem féltékenykedik és fuvalkodik fel Dávid sikereit látva. Meg lett volna rá az oka, hisz eddig mindig ő aratott győzelmet, mindig ő volt a „hős” a történetben.
Akármennyire tartjuk magunkat igaz, vagy jó barátnak, biztos vagyok benne, hogy te is voltál már féltékeny egy-egy alkalommal a barátodra, mert neki esetleg sikerült valami, elért valamit, amit te nem. Frissen él bennem egy ilyen élmény, amikor a saját magam kudarcait, sikertelenségeit láttam az egyik barátom sikerében. Azt láttam, hogy neki sikerült azokat a dolgokat elérni, amikről valaha én is álmodoztam. Mérhetetlen nagy féltékenység, irigység uralkodott el rajtam. Ha ezen tulajdonságok olimpiai számként szerepeltek volna, akkor teljesen biztos lehetek abban, hogy aranyérmet szerzek ebben az adott kategóriában. A szívemen eluralkodó irigykedés sok egyéb problémát is hozott magával, ami rányomta a bélyegét az elmúlt egy hónapomra. „Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett.” (Jakab 3,16)
Ahelyett, hogy magadba fojtanás az érzéseidet és a gondolataidat, arra biztatlak, hogy kezdj el őszintén beszélni Istennek és a barátodnak a bajaidról. Sok idő eltelt, míg eljutottam erre a felismerésre, és egy alkalommal őszintén kiírtam magamból az érzéseimet. Megkönnyebbültem! Azt éreztem, hogy az, amit eddig problémának hittem, csupán egy picike bolha volt, amit elefánttá nagyítottam. Ahelyett, hogy féltékenykedésre és haragra adod a fejed, inkább őszintén, teljes szívedből örülj barátod sikereinek, és „…öltsd fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.”(Kolossé 3,14)
Dávid és Jonatán barátságát megvédte az a szövetség, amelyet egymással kötöttek. Dávid nagyon jól tudta, hogy az az Isten akarata, hogy ő legyen majd Izrael következő királya. Szerinted Jonatán tudott erről? Dávid eltitkolta volna ezt? Nem hiszem! A jó barátság akkor marad erős, ha nyíltan képesek vagyunk beszélgetni, nem titkolózunk, nem irigykedünk és nem hazudunk egymásnak, hanem őszintén úgy szeretjük a barátunkat, mint önmagunkat.
folyt. köv.: Az állandó változásról
G. Lacu
