Az elmúlt napokban elég sokat foglalkoztatott a harag és a bosszúvágy. Így leírva még sokkal rosszabbnak tűnik, mint a gondolataimban, de Isten előtt nincs értelme a takargatásnak. Emellett sajnos igaz, ami igaz, igencsak hosszú éveken át emlékszem minden bántó szóra és cselekedetre, afféle nem bocsát és nem felejt módon. A megbocsátásra való hajlamom nagyban növekszik, ha a sértő fél megbánást tanúsít – tapasztalataim során ez igen ritkán fordult elő. De a lényeg, hogy a harag olyasvalami, mint a méreg. Először forrong bennünk a (gyakran jogosan) sértett önérzet, és ha nem találunk módot a feszültség levezetésében, akkor szép csendesen elkezdi a rombolást. A keserűség beivódik a gondolatainkba és a szívünkbe egyaránt. Egyre bizalmatlanabbak és gyanakvóbbak leszünk, frusztráltság és keménység kezd rajtunk elhatalmasodni. Ott motoszkál a gondolataink mélyén, hogyan lehetne visszavágni annak, aki megbántott bennünket.
Isten tudja, hogy a harag is hozzátartozik az érzésvilágunkhoz, de emellett tisztában van romboló mivoltával is. Nem véletlenül mondja az ige: „Haragudjatok, de ne vétkezzetek. Ne menjen le a nap a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek." (Ef 4,26—27) Mintha csak azt mondaná: „Megbántottak és most szörnyen dühös vagy? Ez érthető, gyere, beszélgessünk róla. Most pedig hagyd itt nálam a haragodat, és engedd el a tartozást. Hidd el, téged sokkal jobban megbéklyózna a harag, mint azt a másik embert. Újra és újra feldühít, ha csak meglátod, és a harag végül teljesen elemészt belülről. Szeretném, ha nyugodtan aludnál, és holnap tiszta lappal kezdenél. A többit bízd rám.“
Jól hangzik, ugye? Elpanaszolni és otthagyni a súlyt Isten kezében, majd könnyű szívvel nekilátni az új napnak. Egészen addig, míg... nos, mindannyian ismeritek a határaitokat, és a Sátán célja, hogy Istentől kapott békességünket feldúlja és haragot ébresszen bennünk. Néha óriási erőfeszítésbe kerül elengedni a tartozást, talán naponként újra és újra meg kell tennünk. De ha elkötelezzük magunkat Isten mellett, akkor igyekeznünk kell az ő törvénye szerint élni, és ez néha igencsak nehéz. S ha nincs elég erőnk? Akkor kérjünk Istentől, és biztos vagyok benne, hogy a segítségünkre siet, ha elhatározzuk, hogy a harag és a bosszúállás helyett a szeretetet választjuk.
