Hangos a kert.
Csicsergés fényezi
A buja leveleket.
Mindenütt pimaszul
Burjánzó élet.
Csata, vita, hahota,
Guruló kacajok,
Azt mondják, tartsak
Ma is újra gyereknapot.
Meg minden nap, amíg élek.
Minden gyerek valakié:
Anyjáé, apjáé,
A földé, a csillagoké.
De vannak, akik néma fekete
Lyukakban tengődnek.
Egyedül, bezárva,
Fekete ruhában,
Árva magányban,
Szembe húzott sapkával.
Ők a Senki fiai. Otthontalanok.
Nem gyerekek többé.
A buborék fekete lesz,
mielőtt kipukkad,
És megszűnik létezni.
Kopogjatok hozzájuk is, madarak!
Vigyetek, ritmust és illatot!
Mondjátok, hogy
Mégis élhető a világ,
Hisz a napfény reggelente
felébreszti a színeket.
Nem a Senkié,
Az Istené vagyunk.
Mindannyian
Szeretett
Gyerekek.
Ünnepeljetek ma újra gyereknapot!
És minden nap, amíg éltek.
