Állj meg egy percre és töprengj el azon, hogyan jutottál oda, ahol most állsz. Minden egyes döntésünk és lépésünk események sorozatát indítja útnak és sorsok látszólag kibogozhatatlan útvesztőjének új folyosóját nyitja meg vagy zárja le véglegesen. „Amit vet az ember, azt aratja majd” – írja Pál a galatáknak (Gal 5:7). Az aratás ideje nem mindig jön el azonnal, de minden elvetett mag meghozza a gyümölcsét. Jót és rosszat egyaránt.
A múltbeli döntéseinket nem tudjuk megváltoztatni. Pál azonban nem hátrafelé néz, hanem a holnapra hívja fel a figyelmünket. „A jónak cselekvésében meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha meg nem lankadunk. Azért amíg időnk van, cselekedjünk jót mindenkivel...” (Gal 5:9–10). Időnként mindannyian elcsüggedünk, célt tévesztünk, veszítünk a lelkesedésünkből. Ha azonban megrekedünk a múltbeli hibáink elemezgetésében, akkor szem elől tévesztjük a célt, és hagyjuk kicsúszni a kezeink közül a jelen lehetőségeit.
Tedd le most Isten kezébe azt, amit magaddal cipelsz, és nyújtsd ki a kezed az új vetésre. Ne engedd, hogy régi sérelmek keményítsék meg a szívedet. Engedd el a tartozást és gondolj arra, hogy mit vetsz el holnap? Talán valakinek éppen a Te megbocsátásodra, támogatásodra, szeretetedre, türelmedre, vagy elfogadásodra van szüksége. Talán ma van az a nap, amire évek múltán egy ismerősöd úgy emlékszik vissza, hogy sorsfordító volt számára a jelenléted. Nézz hát előre és cselekedj jót mindenkivel, amíg időd van!
