A TiniBátor nem mindennapi alkalom.
Nem pusztán abból a szempontból, hogy a statisztika szerint az év hány napján tudunk eljutni egy fiatal hívőket tömörítő alkalomra, hanem hogy ITT mennyire egy más közegben éljük meg az eltöltött időt.
Olyan ez, mint a dús vadon sűrűjét áttörve egy fényes tisztáshoz érni, ahol a dombokon lesikló hűvös szellő csapdossa az arcunkat, miközben szemünk a széltől hullámzó kalászokat pásztázza.
A TiniBátor második fejezete pont ilyen élményt rejtett az ifjú keresők számára.
Délelőtt ez a szellő nemcsak a dicsőítők énekét hordozta, kiegészítve a magában is dicséretes zenei játékkal, amit az erre szánt csapat nyújtott, hanem azt az igei tartalmat is, amitől a háta borsókázni kezd annak, akinek áll a füle a hallásra. Édes János és felesége Tünde pedig ezt hozták el nekünk a Simon/Péter anekdotákban, Mária és Márta konfliktus megoldásában.
Az üzenet egyszerű. Az összhangot Istennel nem a személyes tökéletességgel szerezzük meg, de nem is azzal, hogy mennyi eredményt mutatunk fel, hogy jóságunk látható legyen.
A sorrend ugyanis fordított. A keresztyén összhangja Istennel hozza meg a vágyat, hogy tökéletesedésbe kezdjen, és hogy szolgáljon, munkát végezzen Őérte. Az összhang abból fakad, hogy szeretjük Istent, megbízunk benne, valamint bármilyen körülmény ellenére valljuk, hogy az Ő útja a mi utunk (0-24).
Délután különböző szemináriumokra iratkoztunk fel. Az olyan témák, mint önmagunk megismerése, a test és lélek kapcsolata, fittség, kommunikáció Istennel tartoztak a fő építőelemek közé. Tartalmas beszélgetések, tapasztalatok átadása, nyitott ismerkedés, játékok számomra mindenképp a kalászok lobogásához hasonlíthatóak, ahol mindenki egy-egy szálként örömmel lobog a közösségben. De a szervezők még ezeket is képes voltak színezni választható programokkal, szerepjátszással, kreatív sarokkal és elmélyüléssel.
Áldás, hogy a csapatommal együtt eljuthattam Hozzátok! Köszönöm Firesz!
Deák Richárd
