Ha bármelyik Firesz – Duna Mentés eseményre is jelentkeztél eddig, akkor abban biztos lehetsz, hogy Záhorszky Zsuzsókával már találkoztál, hisz ő a regisztráció főszakija s általában ő fogad téged jelenléti ívekkel teli asztaloknál az események első napján. Persze ne felejtsük el a „Fueled by Jesus and Coffee” feliratos pólóját, mert ő is Zsuzsóka. Aki pedig nem „csak” a Fireszből, az is lehet, hogy matematika-informatika szakos tanárnőként ismeri őt.
- Zsuzsóka, milyen egyszerre egy gimnáziumban és egy ifjúsági szervezetben is ugyanazzal a korosztállyal dolgozni?
- Vannak előnyei és hátrányai is. Végül is én nagyon szeretek ezzel a korosztállyal dolgozni bármilyen szinten, mint önkéntes, vagy mint tanár. Nem hiába választottam ezt a hivatást. Szerintem azért az önkéntestársaim is észreveszik rajtam, hogy tanár vagyok, ilyenkor megjegyzik, hogy „tanító nénis hangod volt”.
- Idén ugye te koordinálod a Tinitábort. Ami a legjobban érdekelne engem ezzel kapcsolatban, az az, hogy te ugye egy csendesebb ember vagy. Milyen érzés így koordinálni?
- Tudom, hogy másoknak úgy tűnik, távolságtartó vagyok, merthogy kevesebbet beszélek, de én igazából a fölösleges beszédet nem szeretem. Bárkivel szívesen beszélgetek, tinikkel is leülök beszélgetni, ha ezt igénylik.
Vannak helyzetek, mikor fel kell venni ezt a vezető szerepet, mert ugye vannak a nagyon beszédesek, akik minden gondolatukat kiadják magukból, ilyenkor kell azt mondanom, hogy „na oké, állj” és összegeznem a dolgokat vagy döntök. Legalábbis igyekszem.
- Végül is ez egy kilépés a komfortzónádból…
- Igen. Nekem mondjuk az is egy kis „kihívás” volt, hogy helyszínt kellett keresni és felvenni a kapcsolatot a tulajjal, e-mailt megfogalmazni. Ezután telefonálni, amit nagyon nem szeretek. Ezek azok a dolgok, amik már a komfortzónámon kívül vannak és feszegetem velük a határaimat.
- Hogy kell elképzelni a munkamenetet?
- Idén a Firesz – Duna Mentének a vezetősége meghatározott egy kulcsszót: a hitelesség. S mi, szervezők ebből indultunk ki, hogy ennek kapcsán legyen a Tinitábor is ilyen témájú. Az első ötlet az angolosabb „no filter” volt, ebből kiindulva választottunk magyar címet. Így lett Álarc nélkül a tábor témája. Maga a szervezés személyes találkozókon zajlik, ahol összeállítottuk a programot, és próbálunk mindent megbeszélni.
- Hogyan lesz valakiből koordinátor? Munkatársikon történik ez a munka elvállalás?
- Általában munkatársikon történik, nálam ez picit másképp történt. Az őszi munkatársin jeleztem, hogy vállalnám a koordinátori szerepet. Aztán azt hiszem február elején jött a konkrét felkérés, mivel voltak más elképzelések a Tinitábor szervezéséről.
- Mi lett volna az az eredeti ötlet, ami nem lett megvalósítva?
- Eredetileg a keletiekkel lett volna együtt egy országos szintű tinitábor, ami nem jött össze most. Lehet, hogy majd a jövőben, remélhetőleg.
- Tudom, hogy ez váratlan, de esetleg most tudnál egy személyes bizonyságtételt megosztani velünk?
- Ezen gondolkodnom kéne. Sok dolog van, amiért a hétköznapokban is hálás vagyok. Például nekem legutóbb nagyon megerősítő volt, hogy folytathatom a munkát a gimiben. Úgy kerültem oda, hogy három évre tudnak alkalmazni, ami most járt volna le. De úgy alakultak a dolgok, hogy még maradhatok. Nekem ez is olyan volt, hogy nyitott voltam arra is, hogy el kell mennem és máshol lesz egy új helyem, feladatom, de hogy ez történt, ez is nagyon jó. Én ebben is Isten munkáját látom, meg az imameghallgatást, merthogy nagy támogatás volt mögöttem.
- Ha jól tudom, te a Firesz – Duna Mente ellenőrző bizottságának is tagja vagy. Ez mit jelent?
- Végül is ez egy kapocs a vezetőség és a tagok között. Tehát mi próbáljuk felügyelni azt, hogy mi folyik a Firesz – Duna Mentében, mi az, amit a vezetőség megígért, elhatározott, s azt hogy tartják be vagy hol tartanak épp a folyamatban. Aztán ami olyan tényleges ellenőrzésünk, az például az anyagiak átnézése. Minden év elején úgy volt, hogy fogtuk az összes számlát, mindent, s egyeztettük, hogy megfelelnek-e a számok a pénztári naplóban.
- Ez elég komolynak hangzik, merthogy te vagy a kapocs a tinik és a Firesz között is….
- Azért remélem, többen is kapcsok a Firesz és a tinik között (itt hangosan kacag).
- De hogy a weboldalt s az egyéb közösségi oldalak tartalmát részben te szerkeszted, nem?
- Nem tudom mennyire szerkesztem, próbálom kordában tartani az ott lévő dolgokat, eseményeket. Az a jó, amikor többen jönnek s mondják, hogy ezt is meg azt is meg lehetne osztani, s a végén én vagyok az, aki ezeket a tartalmakat rendszerezni próbálja.
- Mennyi időbe telt, míg bekerültél a munkatársak közé? Mert azért gondolom nem egyik napról a másikra történt...
- Fogalmam nincs. Én már évekkel ezelőtt is visszakaptam, hogy én benne vagyok a velejében az egésznek, pedig én totál nem éreztem, hogy ott lennék. Igazából én csak csinálom a dolgomat, amit tudok, azt beleadom, időmet, energiámat a dolgokba, aztán ez lehet, hogy úgy jön le egyeseknek, hogy én benne vagyok a magban…
- Egyébként mikor kerültél be a Fireszbe?
- Anno 2008-ban 18 évesen voltam az első ÉlesztŐn és aztán onnan nincs megállás. Aztán, hogy fokozatosan-e vagy hirtelen, arra már abszolút nem emlékszem, hogy hogyan, de már a következő nyáron imasátorban szolgáltam.
- És te előtte jártál valahova, vagy csak jött egy lehetőség, a Firesz, s akkor gondoltad, hogy kipróbálod?
- Otthon, Dunamocson pár fiatallal összeálltunk, hogy ifit szeretnénk és a lelkipásztorunk annyira jó fej volt, hogy belement. 2008-ra már annyira összeszokott a csapat, hogy szerettünk volna együtt elmenni kirándulni valahová. Akkor jött az ötlet, hogy menjünk el a Tátrába, ahova egy pozsonyi csapat is csatlakozott hozzánk. Végül a pozsonyi fiatalok révén ismertük meg az ÉlesztŐt.
-És akkor itt maradtál, ugye?
-Igen. 🙂 Én itt maradtam.
Ha kedvet kaptál hasonló cikkek olvasására, akkor nem kell sokáig várnod a nyár folyamán ugyanis lefőzünk neked egy jó adag instantcsokit. A forrocsoki.firesz.sk oldalon megtalálod.
